Literatura 10. (1935)

"Küncsös" Budapest az irodalomban

„Küncsös“ Budapest az irodalomban Tinódi Lantos Sebestyén alkalmazta a szép „küncsöst" jelzőt első ízben Budára s ezzel egyben találóan jellemezte azt a szerepet is, amelyet Pest-Buda a magyar költőre és íróra nézve minden korokban jelent: kincs az, amelyet azonban mind az­­utóbbi időkig sajátságosképpen nem fedeztek fel. Illetőleg, maguk a poéták felfedez­ték a maguk számára — ahogy ezt egy nemrég megjelent kitűnő könyv (Pál István: Budapest a magyar költészetben. Pécs, 88 oldal) alapos részletkutatással kimutatta —, csak éppen sem a tudomány, sem a közélet nem vett erről a költői trouvaille-ról tudomást. Számon tartottuk, hogy Arany János a „Toldi estéjében"* megénekli Karls­­badot, számon tartottuk Ady vagy Justh Zsigmond Páris-nosztalgiáját, kimutattuk, hogy Bécs minő szerepet játszik a magyar irodalomban. De hogy Budapest is létezett a magyar szépirodalomban azóta, hogy egy pesti uccagyerek itt dalolta a Mátyás király megválasztásáról szóló „Gassenhauer"-jét, vagy hogy Ilosvai Selymes Péter megírta a Budán játszódó „Toldi“-ját,­­ arról teljesen megfelejtkeztünk. Annál nagyobb hálával vesszük Pál István tanulmányát, amely kidolgozza a fejlődését annak a költői képnek, amelyet Budapest a magyar poétákban felidézett. Budapest mint ihlető költői motívum, — ez Pál István célkitűzése s ezzel kapcsolat­ban az egyes költők életében, társadalmi környezetében, műveltségében és világfel­fogásában azokat az okokat is vizsgálja, amelyeknek Budapest-szemléletük kialaku­lásában szerep jutott. A preromantikus poéták Mint minden európai nagyváros, Budapest is csak a korai romantika idején, a 18. század végén, vonul be a költők tudatvilágába s ekkor mint szentimentális és naív városszemlélet jelentkezik. „A város", mint a­hogy a balkáni ember számára Bizánc „a város“, s csak úgy nevezi: ,,isz­tan pulin“ („a városba", amiből a modern Isztambul neve 61601) Ányos Pál, a bánatos szívű pap-költő az, aki először fedezi fel a motívumot: Én csak a budai hegyről tekingetek! Rákos mezejére könyves szemet vetek ... Szomorú hallgatás tölti a környéket. Vagy ha szól, hallanál sírni gerlitzeket.. . Ányos mellett Révai Miklós és főként a szelídlelkű mártír Vizélg Benedek az, akinek lelke éltető középpontjában ott él már dinamikus erővel a leendő milliós met­ropolis képe: Mit kételkedem? a Duna Zúg­a már visszafelé vette erőszakos Útját: Pest-Buda! Új csudát, Egy új szörnyeteget látni siessetek! Velük körülbelül egyidejűleg megszólal már Pest-Buda első epopeiája is, a Gvadányi József-féle „Peleskei nótárius", amely bőséges ábrázolást, sőt kritikát is 40

Next