Literatura 13. (1938)
1938. március 1. - Ezekről a könyvekről beszélnek
A KONBESZE VERSEK HÁRS LÁSZLÓ: KERESS EGY MÁSIK CSILLAGOT Bevezető versében — érdemtelenül — rossz költőnek mondja magát és előre jelzi, hogy nem számít a kritika elismerésére. Megrendítő ez a bevezető vallomás, amelyben megvallja, hogyan küzd a verssel, az anyaggal és hogyan marad — érzése szerint — alul ebben a küzdelemben. Ám mégsem hallgat el, mert kötelességének érzi, hogy versben is szót emeljen a ma bűnei ellen, mert a rossz költő ,bár tudja, hogy ezért bűnhődni fog, s a Parnassuson sohasem üdvözöl, mégis kimondja, mit elhallgatott a költőtárs, ki tornyos csúcson ül, kihez se baj, se zaj fel nem hatolt, s nem lát már semmit önmagán kívül«. Finom tehetség ez a szerény költő. A kötet sok szép verse közül kiválik a »Töpreng a táj«, a »Nyár« és megkapó az egészséges akasztófahumorral megírt »Kávéházi virág és a »Születésnapi köszöntő . SZALAI IMRE: ELHAGYOTT JÁSZOL (A Vajda János Társaság kiadása, 200 oldal.) Elmélyült, finomhangú író Szalai Imre, aki ebben a novelláskötetében széles skálájú írásművészetéről tesz bizonyságot. Három történeti elbeszélése közül az első Petőfi kortársának, Bozzai Pál honvédköltőnek az alakját ássa ki a méltánytalan feledésből, a másodikban igen érdekesen és megkapó formában érzékelteti Livingstone és Stanley találkozásának jelentőségét; a két ellentétes lélek profilját igen finoman rajzolja. Aharmadik érdekes felfogásban mutatja Judás szerepét. A történeti novellákat a mai életből vett elbeszélések követik Többnyire nyomasztó atmoszférájú történetek, amelyeknek hősei erősen elütnek a normális szabású embertől. Érdekes, hogy az író fantáziája, ha a múltba néz, a harmóniát látja, a míg a jelenben a dúlt, a bizar, sőt, gyakran a grand-guignol-ig menő borzalom köti le érdeklődését. VÖRÖSMARTY, MIHÁLY: CSONGOR UND TÜNDE (Übertragung von Jenő Mohácsi, Vajna György dr. és Társa kiadása, 175 oldal). Ha Mohácsi Jenőnek Madáchfordítása, amely méltán aratott a németnyelvű rádiókban és színpadokon nemzetközi komoly sikereket, főként a mű bölcseleti mélységeinek átültetésével jelentett a fordító számára nagy, de igazán mesterien megoldott, nehézségeket, ezúttal Vörösmarty lírájának selyempuhasága — a Szentivánéji álom habkönnyű ritmusaira emlékeztető — verseinek egyértékű fordítása az, ami Mohácsi költői tehetségét mutatja be klimaxán. Lehet, hogy szentségtörésnek számít, de betagadhatlan, hogy a magyar eredetinek mégiscsak százesztendős nyelvezete itt-ott idegenszerűen hat a mai olvasóra; ezzel szemben az új fordítás, ha még úgy megőrzi is Vörösmarty dikciójának minden fleur-jét, a dolog természetéből folyóan mégis maibbnak hat, a mai ember füle könnyebben zeng együtt a mai szavakkal. Mohácsinak a fordítás elébe küldött bevezetése pedig tömören világítja meg az idegen számára Vörösmarty e művének jelentőségét. ZSIKÓ GYULA: VÁGY, MUNKA, ÉLET (Versek. Nemzedékek kiadása, 1937.) Zsikó Gyula új versei egy teljesen kész, érett költői lelket revelálnak. Csakúgy megvan benne az igazi költő örök benső nyugtalansága, forrongása, mint helyen- EZEKRŐL E5 IS"-fiVEKRŐL NEK...