Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)
2003-12-01 / 10. szám
Elfeledett kultúrtörténeti folyóirat jelentősége és története (1926-1938). Méltánytalan sorsra jutott Supka Géza szellemi vállalkozása, a Literatúra. Nem vált szerves részévé irodalomtörténetünknek, pedig 1926-1938 között méltón egészítette ki szépirodalmi lapjainkat érdekes riportjaival, színes beszámolóival. Becsületesen küzdött a meggyőződés és meggyőzés igazságával a gondolat szabadságáért, a magyar szó fennmaradásáért, a magyar tehetség világszerte való érvényesüléséért. Mindvégig felemelte szavát az elnyomás, a cenzúra ellen. Egy politikája volt: a szabad magyar, emberi intellektus védelme. Nélkülözhetetlen irodalomtörténeti forrásunk! Ideje lenne válogatást kiadni e tartalmában gazdag és kivitelében is csodálatos folyóiratból. Supka Géza (1883-1956), a Literatúra megteremtője és mindvégig gondos szerkesztője elsősorban régész és műtörténész volt. Meghívott tanárként Európa számos egyetemén tartott előadásokat. Nemcsak szakmai publikációi váltottak ki nagy visszhangot, elismerésre talált az olvasók körében közírói munkássága is, írásaiban harcolt az értelmiség megbecsüléséért, a gondolat szabadságáért, a nemzetiségi kérdés rendezéséért. Már a Világ 1917. ápr. 8-i számában követelte „az értelmiségi foglalkozásúak kamaráinak“ megszervezését. 1918-ban a Károlyi-kormány a Nemzeti Tanács prágai követévé nevezte ki, s ezért 1921-ben „baloldali“ magatartására hivatkozva elbocsátották a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói állásából. Ekkor teljes energiáját a publicisztika és az irodalmi élet szervezésére fordította. Munkatársa lett a Pester Lloydnak, és a Világ betiltását követően a Magyar Hírlapnak. Több ízben ajánlottak neki képességeinek megfelelő állást, de ehhez elveiről kellett volna lemondania. Ebbe természetesen nem egyezett bele. A Literatúra ötlete 1925 őszén vetődött fel Lantos Adolf, a kiváló könyvkiadó és Supka Géza között. Úgy vélték, irodalmi életünknek nagy szüksége van olyan orgánumra, amely kapcsolatot létesít az olvasó, a könyvkereskedő, az író és a könyvkiadó között. Supka rábeszélte Lantost, hogy azt az összeget, amelyet prospektusok és katalógusok kiadására fordít, fektesse az utókor számára is maradandó vállalkozásba. Egy kikötése volt csupán, hogy a folyóirat tartalma független maradjon az üzleti élettől. Úgy gondolta, hogy a szemétkosárba kerülő katalógusok helyett hasznosabb megjelentetni a bibliografikus könyvjegyzéket a riportújság részeként. A megegyezések értelmében 1926. január 1 -jén megjelenhetett a Literatúra első száma. A szerkesztőség a Neumann-házban, a Múzeum u. 3. sz. félemeletén kapott helyet, a Lantos antikvárium impozáns aukciós termében. Supkának nagyszerű embereket sikerült maga mellé állítania. A „Tudományos Gyűjtemény“ rovat a sokoldalú természettudós Lambrecht Kálmán, a „Muzsika“ pedig Térey Sándor szerkesztői munkáját dicséri. Az irodalmi, történelmi és egyéb témák gondozója maga Supka Géza volt. Az állandó munkatársi gárdához tartozott hosszú éveken keresztül Benedek Marcell, Kárpáti Aurél, Kemény István, Somlyó Zoltán, Ráth-Végh István és olyan elfelejtett jó tollú írók, mint Kállay Miklós, Tábori Pál, Tonelli Sándor, Vajda János (1907-1944). A szerkesztőségi megbeszélések állandó vendége volt Aszlányi Károly és Fülöp Zsigmond. A titkárnői feladatokat Vágó Márta majd Klug Magda látta el. A Literatúra semleges fórum kívánt maradni, a teremtő béke megvalósításában hitt. Supka Géza nagy érdeme az országhatárokon túl élő magyarság jeles íróival, költőivel való kapcsolatrendszer kiépítése és az információáramlás megszervezése a világ minden tájával. Barátai segítségével leveleket, tudósításokat közölt New York, London, Párizs, Róma, Berlin, Stockholm, Prága szellemi mozgalmairól, eseményeiről, könyvújdonságairól. Olvasói egyre nagyobb érdeklődéssel várták az izgalmas, szépen illusztrált lapot. Rovatai: Hazai és Külföldi Tudósítások; Hasznos Mulatságok; írók arcképcsarnoka; Négyszemközt; Ezeket a könyveket illik elolvasni; A színpad; A film; Ezekről a könyvekről beszélnek; írók furcsa élete; Az irodalom frontján; Irodalmi kuriózumok; Honművész; Elfelejtett írók; Irodalmi élet; A magyarság és a környező kultúrák; A magyar könyv mesterei; Az irodalom országútján; Irodalmi hírek a Duna-Tisza mellől; Folyóiratok szemléje; Az írók zsebe. A felsorolt rovatcímek is bizonyítják a lap sokszínűségét és Supka Géza nagyrabecsülését a reformkor úttörő folyóiratai iránt. Sikerült felélesztenie az 1805-ben Kultsár István által alapított Hazai és Külföldi Tudósításokat, s annak irodalmi rovatát, a Hasznos Mulatságokat. Nevében és tartalmában is újjáéled az 1817-1841 között megjelenő igényes folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény és az 1833-tól jelentkező első magyar divatlap irodalmi, kritikai melléklete, a Honművész. A rövid megszakítással, de mégiscsak tizenhárom esztendőn keresztül működő folyóirat „írók arcképcsarnoka“ és „Négyszemközt“ rovatában minden író és költő teret kapott a bemutatkozásra. A világirodalmat többek között olyan nevek képviselték, mint Romain Rolland, Luigi Pirandello, Upton Sinclair, Marcel Proust, Karel Capek, Thomas Wolf, Daudet, Galsworthy, Jeszenyin, Gorkij, Ibsen, Strindberg és mások, míg a magyar irodalmat Ady Endre, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, Szabó Dezső, Lengyel Menyhért, Juhász Gyula, Gárdonyi Géza, Szabó Lőrinc, Heltai Jenő, Bibliohistória gupka 0cza 3itcraturdM-ja ISöiiY’Y’gvuitoJ