Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)

2003-12-01 / 10. szám

Elfeledett kultúrtörténeti folyóirat jelentősége és története (1926-1938). Méltánytalan sorsra jutott Supka Géza szellemi vállalkozása, a Literatúra. Nem vált szerves részévé irodalomtörténe­tünknek, pedig 1926-1938 között mél­tón egészítette ki szépirodalmi lapjain­kat érdekes riportjaival, színes beszámo­lóival. Becsületesen küzdött a meg­győződés és meggyőzés igazságával a gondolat szabadságáért, a magyar szó fennmaradásáért, a magyar tehetség vi­lágszerte való érvényesüléséért. Mindvé­gig felemelte szavát az elnyomás, a cen­zúra ellen. Egy politikája volt: a szabad magyar, emberi intellektus védelme. Nélkülözhetetlen irodalomtörténeti for­rásunk! Ideje lenne válogatást kiadni e tartalmában gazdag és kivitelében is cso­dálatos folyóiratból. Supka Géza (1883-1956), a Literatúra megteremtője és mindvégig gondos szerkesztője elsősorban régész és mű­történész volt. Meghívott tanárként Eu­rópa számos egyetemén tartott előadá­sokat. Nemcsak szakmai publikációi váltottak ki nagy visszhangot, elismerés­re talált az olvasók körében közírói munkássága is, írásaiban harcolt az értel­miség megbecsüléséért, a gondolat sza­badságáért, a nemzetiségi kérdés rende­zéséért. Már a Világ 1917. ápr. 8-i szá­mában követelte „az értelmiségi foglal­kozásúak kamaráinak“ megszervezését. 1918-ban a Károlyi-kormány a Nemze­ti Tanács prágai követévé nevezte ki, s ezért 1921-ben „baloldali“ magatartásá­ra hivatkozva elbocsátották a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói állásából. Ekkor teljes energiáját a publicisztika és az irodalmi élet szervezésére fordította. Munkatársa lett a Pester Lloydnak, és a Világ betiltását követően a Magyar Hír­lapnak. Több ízben ajánlottak neki ké­pességeinek megfelelő állást, de ehhez elveiről kellett volna lemondania. Ebbe természetesen nem egyezett bele. A Literatúra ötlete 1925 őszén vetődött fel Lantos Adolf, a kiváló könyvkiadó és Supka Géza között. Úgy vélték, irodalmi életünknek nagy szük­sége van olyan orgánumra, amely kap­csolatot létesít az olvasó, a könyvk­ereskedő, az író és a könyvkiadó között. Supka rábeszélte Lantost, hogy azt az összeget, amelyet prospektusok és kata­lógusok kiadására fordít, fektesse az utókor számára is maradandó vállal­kozásba. Egy kikötése volt csupán, hogy a folyóirat tartalma független maradjon az üzleti élettől. Úgy gondolta, hogy a szemétkosárba kerülő katalógusok he­lyett hasznosabb megjelentetni a bib­­liografikus könyvjegyzéket a riportújság részeként. A megegyezések értelmében 1926. január 1 -jén megjelenhetett a Literatú­ra első száma. A szerkesztőség a Neu­­mann-házban, a Múzeum u. 3. sz. fél­emeletén kapott helyet, a Lantos antik­várium impozáns aukciós termében. Supkának nagyszerű embereket sike­rült maga mellé állítania. A „Tudomá­nyos Gyűjtemény“ rovat a sokoldalú természettudós Lambrecht Kálmán, a „Muzsika“ pedig Térey Sándor szer­kesztői munkáját dicséri. Az irodalmi, történelmi és egyéb témák gondozója maga Supka Géza volt. Az állandó munkatársi gárdához tartozott hosszú éveken keresztül Benedek Marcell, Kárpáti Aurél, Kemény István, Somlyó Zoltán, Ráth-Végh István és olyan elfe­lejtett jó tollú írók, mint Kállay Mik­lós, Tábori Pál, Tonelli Sándor, Vajda János (1907-1944). A szerkesztőségi megbeszélések állandó vendége volt Aszlányi Károly és Fülöp Zsigmond. A titkárnői feladatokat Vágó Márta majd Klug Magda látta el. A Literatúra semleges fórum kívánt maradni, a teremtő béke megvalósításá­ban hitt. Supka Géza nagy érdeme az országhatárokon túl élő magyarság jeles íróival, költőivel való kapcsolatrendszer kiépítése és az információáramlás meg­szervezése a világ minden tájával. Bará­tai segítségével leveleket, tudósításokat közölt New York, London, Párizs, Ró­ma, Berlin, Stockholm, Prága szellemi mozgalmairól, eseményeiről, könyvúj­donságairól. Olvasói egyre nagyobb érdeklődéssel várták az izgalmas, szé­pen illusztrált lapot. R­ovatai: Hazai és Külföldi Tudósítá­sok; Hasznos Mulatságok; írók arckép­­csarnoka; Négyszemközt; Ezeket a könyveket illik elolvasni; A színpad; A film; Ezekről a könyvekről beszélnek; írók furcsa élete; Az irodalom frontján; Irodalmi kuriózumok; Honművész; El­felejtett írók; Irodalmi élet; A magyarság és a környező kultúrák; A magyar könyv mesterei; Az irodalom országút­­ján; Irodalmi hírek a Duna-Tisza mellől; Folyóiratok szemléje; Az írók zsebe. A felsorolt rovatcímek is bizonyítják a lap sokszínűségét és Supka Géza nagy­rabecsülését a reformkor úttörő folyó­iratai iránt. Sikerült felélesztenie az 1805-ben Kultsár István által alapított Hazai és Külföldi Tudósításokat, s annak irodalmi rovatát, a Hasznos Mulatságo­kat. Nevében és tartalmában is újjáéled az 1817-1841 között megjelenő igényes folyóirat, a Tudományos Gyűjtemény és az 1833-tól jelentkező első magyar di­vatlap irodalmi, kritikai melléklete, a Honművész. A rövid megszakítással, de mégiscsak tizenhárom esztendőn keresztül működő folyóirat „írók arcképcsarno­ka“ és „Négyszemközt“ rovatában min­den író és költő teret kapott a bemutat­kozásra. A világirodalmat többek között olyan nevek képviselték, mint Romain Rolland, Luigi Pirandello, Upton Sinc­lair, Marcel Proust, Karel Capek, Tho­mas Wolf, Daudet, Galsworthy, Jesze­nyin, Gorkij, Ibsen, Strindberg és má­sok, míg a magyar irodalmat Ady End­re, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő, Szabó Dezső, Lengyel Menyhért, Juhász Gyula, Gár­donyi Géza, Szabó Lőrinc, Heltai Jenő, Bibliohistória gupka 0cza 3itcraturdM-ja ISöiiY’Y’gvuitoJ

Next