Magyar Könyvgyűjtő, 2003 (3. évfolyam, 1-10. szám)
2003-02-01 / 2. szám
Antal és Borsos József. Tájak, műemlékek fényképei is a gyűjtés tárgyai voltak. A kor neves politikusai tisztelőiktől, párthíveitől fényképalbumot kaphattak ajándékba, Deák Ferenc például az 1861. évi országgyűlés küldötteitől kapott egy ilyen ajándékot Simonyi Antal felvételeivel. Egyre több külső felvétel született, bár ebben az időben a fényképésznek még egész laboratóriumát magával kellett vinnie. Heidenhaus Ede, Amand Helm osztrák fotográfus (aki a Duna mentéről), Schild és Geissler (a Kassa-oderbergi vasút által érintett vidékéről) mellett Divald Károly (a Tátráról) és Klösz György (a szegedi árvízről) végzett ezen a téren úttörő munkát. Divald állított elő először nagy számú fénynyomatot eperjesi műtermében. Az első fotósok - kémiai tudásuknak köszönhetően - ötvösök, aranyművesek, gyógyszerészek voltak. Az 1860-as évektől megnőtt a fotográfus festők száma. A korszak nevezetes festője, Barabás Miklós is próbálkozott fotografálással. Széchy Gyula igen szép tájfotókat készített. Munkácsyról is köztudott, hogy fényképfelvételek után festett. Borsos József viszont festőből végképp fotográfussá lett. Doctor Alberttel közösen nyitott műtermet 1861-ben. Pesten Strelisky, Heller József, Simonyi Antal, Kozmata Ferenc, Schrecker Ignác, Weinwurm Mátyás fényképészetét a Vörösmarty Mihály portréja talbotípián. Pest, 1854 körül Tiedge János felvétele Kiss Ernő honvéd altábornagy, talbotípián. Buda, 1847 Kugler Antal pesti cukrász családja körében 1860 körül. Strelisky Lipót felvétele Kramplin Alajos felvétele Praxis Æôri¥vriçnîto