Magyar Pedagógia 49. (1940)

HORN JÓZSEF: Borotvás-Nagy Sándor: Nevelhető-e a fajmagyar üzletemberré?

IRODALOM: 37 | Azt hiszem, sok mindent kihagytunk Biczó könyvének ismertetéséből, de az ő módszerének sugallatára. Nem a »tartalmát« mondtuk el (azt érde­mes mindenkinek magáévá tenni), hanem ránk gyakorolt szuggesztív hatásá­val számoltunk be. Művének értéke, hogy nem mindent veszünk át belőle, s mindig a hagyományos tanítási ideál mezsgyéin jár s tenger sok próbál­kozásunkat juttatja eszünkbe s teszi világosabbá, határozottabbá. De újat is bőven kapunk: magatartásából, igénytelenségéből s a mögötte rejlő nagy tanári öntudatból és becsvágyból. Biczó Ferenc, mint tapasztalt, nagymű­veltségű, finom ízlésű pedagógus kételkedő s egyúttal határozott elvű lélek. Az örökké fejlődő, útkereső tanítók közül való. Könyvét olvasva, épültünk, jó társaságban voltunk. Dedikációja (Riedl Frigyes emlékének) személyi vonatkozásánál fogva megható: a tanítványi hála, ragaszkodás megnyilvánulása. Egyébként az­­olvasónak: pleonasm­is. Hiszen itt minden lap megtestesült tanúságtétel, hogyan virágozhatik ki egy európai tudású, eredeti alkatú s a legkompli­káltabb ítéleteket is a csevegés hangján közlő mester szelleme az önálló tanítvány műhelyében a tanítás gyakorlati iskolájává. Szívből ajánljuk Biczó Ferenc könyvét mindazoknak, akik nehéz munká­jukban időnként kipróbált tekintélyek segítségére szorulnak. Vajthó László: Borotvás-Nagy Sándor: Nevelhető-e a féjmagyar üzletemberré? Budapest, 1940. 8-r., 71 lap. Az a kérdés, amelyet a szerző a mű címében felvet, a magyar életnek egyik legfontosabb és legidőszerűbb kérdése. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy gazdasági megerősödésünk nemcsak az egyéni jólétnek, s küszködő honfitársaink gazdasági felemelésének, hanem nemzeti céljaink megvalósításá­nak is elengedhetetlen feltétele. Mindenki tisztában van avval is, hogy gaz­dasági megerősödésünk csak úgy lehetséges, ha sikerül a magyar ifjúság figyelmét és erejét fokozottabban az önálló vállalkozás és üzleti élet felé irányítanunk. Ámde, a nemzeti erők irányításának hagyományos útját nehéz megváltoztatni. Az »átállítás« a lelkes propaganda és közéleti támogatás ellenére sem megy könnyen. Akik figyelik az eseményeket, mindinkább meg­győződnek arról, hogy kielégítő és tartós eredményt csak a közfelfogás át­alakításával, vagyis csak neveléssel lehet elérni. Így felvetődik a kérdés: lehetne, s ha igen, hogyan lehet népünket vállalkozóvá, üzletemberré nevelni? Erre a kérdésre keresi a feleletet a szerző is, különös figyelemmel a ma divatos fajismeret eredményeire. Szorosan vett tárgyának vizsgálata előtt a szerző felveti a kérdést: ne­velhet­ők-e a fajok egyáltalában? Ismerteti a két felfogás fontosabb érveit, a fatalistákét, akik azt vallják, hogy fajiságunk börtönében élünk, a nemze­­dékről-nemzedékre öröklődő faji lélek tervszerű ráhatásainkkal, meg nem változtatható Az egyedektől tehát csak olyan teljesítményeket várhatunk, amilyenekre fajiságuk képessé teszi őket. A verebet be lehet ugyan sárgára festeni, kanári mégsem lesz belőle. Ezzel szemben a bizakodó felfogás, amely­hez a szerző is csatlakozik, azt hirdeti, hogy ha ugyanaz a hatás nemzedéke

Next