Magyar Pedagógia 65. (1965)
SZATHMÁRY LAJOS: A tanárképzés kérdései az NDK-ban
I'« »n öljük meg, hogyan oldódni volna incs a/ órának ez a szakasza a hagyományos módon. A tanár saját szavaival mondta volna el az egész anyagot, a tanulók tevékenysége teljességgel receptív maradt volna, az óra menetében a legjobb esetben is csak a tanár szavait ismételve játszottak volna szerepet. S azt is fel kell tételeznünk, hogy a tanár érdekesen tudott volna előadni. A mi esetünkben a tanuló több szempontból is önállóan tevékenykedett. Elveszett az érdeklődés? Nem. Elnyomtuk a tanár mesélő kedvét? Az órának erre a szakaszára igen, egészében azonban megtakarították az órának arra a szakaszára, amelyben az leginkább igényelte a tanár szavait, t. i. magának a csatának a leírására. Biológia : Ugyancsak a tanulók tevékenységre nevelését segíti elő az a módszer, melyet Annelore Merger ír le a Beiträge 743. lapján a biológiaoktatással kapcsolatban: ,,A mikroszkópos rajzolás készségének fejlesztése érdekében kiosztottunk minden tanulónak egy-egy mikroszkópot, megfelelő szemléltetési anyaggal. A tanulóknak maguk mellé kellett helyezniük füzetüket, s azt a feladatot kapták, hogy a mikroszkópban látott képeket rajzolják be füzetükbe. (Répa-epidermis sejteket, krumpl vagy búza keményítő tartalmú szövetmetszetét, papucsállatkákat, stb.). Az ellenőrzéskor lemérhettük 1. a tanulóknak azt a készségét, hogy le tudnak-e rajzolni a tárgyhoz hűen minden sajátosságot, nem véve figyelembe azt, ami lényegtelen vagy nem tipikus, 2. a tanulóknak azt a készségét, hogy tudják-e helyesen ábrázolni a dolgok térbeli elhelyezettségét az összkép keretében, 3. a tanulóknak azt a készségét, hogy helyesen tudják-e visszadni a dolgok nagysági viszonyait. A helyes megoldások száma általában megfelelt a támasztott követelmény nehézségi fokának. A pontos eredményt a következő táblázat mutatja: Szempont teljesítmény százalékban Pontossága részletekben 42 Helyes nagyságarányok 15 Helyes térbeli elhelyezés 24 A mikroszkopikus rajzoláshoz tartoznak ezen felül még olyan készségek is (amelyek egyelőre figyelmen kívül maradtak), mint pl. az a készség, hogy egyidejűleg mikroszkopizáljunk is, rajzoljunk is, azaz a bal szemünkkel mikroszkopizáljunk, jobb szemünkkel rajzoljunk. Az e fajta készség kifejlesztése azonban az általánosan képző politechnikai iskolában egyelőre lehetetlen. Matematika: A tanulók önálló munkájának fejlesztésével a matematika-oktatás terénY. Renneberg professzor is foglalkozik. Az ő cikkéből veszszük a következőket (Beiträge, 760): A szokványos módszer analíziséből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a matematikai tananyagnak kezdettől fogva lényeges összefüggéseiben, kölcsönös függőségében és változásaiban kell tárgyalásra kerülnie, s hogy az általános és az ellentétes fogalmának be kell kerülnie a tanulók tudatába. A materialista dialektikának mint az általános összefüggés és fejlődés tanának megfelelő módszer segíti a tanulót abban, hogy a matematika anyagán gyakorolja magát a dialektikus-operatív gondolkodásban, s hogy ezáltal gondolkodó készsége fejlődjék. A feladatok újszerű megszerkesztése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a tanulók gondolkodását még mozgékonyabbá tegyük. A következőkben megemlítünk néhány eljárást, amelyekkel a tanulóknak a matematikai gondolkodásban való önállóságát fokozhatjuk. a) A feladatok változatosságával és sokoldalúságával a tanulót a matematikai problémák mélyebb átgondolására késztethetjük. E vonatkozásban mintaszerűek a szovjet feladatgyűjtemények (pl. Laricsev). A feladatgyűjteményekben tehát emelni kell azoknak a feladatoknak a számát, amelyek a tanulóktól funkcionális szemléletet követelnek és a matematika különböző területeit összekapcsolják. b) Minden feladatnál, legfőképp a bizonyításoknál a tanulóknak elsősorban a megoldás elvével, ötletével (idee) kell tisztába jönniük. E célkitűzés segíti a tanulók készsgének az alkotó gondolkodás irányában való fejlődését. c) A tanulókban ki kell fejleszteni azt a készséget, hogy meg tudják ítélni, melyik a legcélszerűbb eljárás a több közül az adott esetben. Azt a követelményt, hogy a tanultóikat a matematikaoktatás révén a mennél dialektikusab!) operatív gondolkodásra neveljük, természetesen összhangzásba kell hoznunk azzal a metodikai alapelvvel, hogy csak lépésről - lépésre szabad előrehaladnunk. Az a feladat, hogy a tanulók gondolkodásának mozgékonyságát növeljük, és hogy ugyanakkor a nehézségek szétválasztásának elvét is követnünk kell, ugyanazt a feszültséget támasztja, mint amely az önállóságra nevelés és a tanulók irányításának elve között mutatkozik. Példa: Próbáljatok meg háromszögeket szerkeszteni a következő adatokból: 1. a, b, c 2. alfa, béta, gamma 3. a, b, béta 439