Magyar Pedagógia 87. (1987)

1987 / 1. szám - SVÉD LÁSZLÓ: "Társadalmi, diákjóléti intézmény"

volt, így hát Somogyi Imre "honosította meg" a kollégistákat a MÉMOSZ-ban. 1941 nyarán kikristályosodott a Bolyai Kollégium kommunista csoportja Gyenes Antal vezetésével. Ide tartozott Kovács Gyula és Tőkés Ottó, majd 1941 végétől Barla Szabó Ödön is. A sejt összeköttetését a Kommunisták Ma­gyarországi Pártjával kezdetben Fehér Lajos biztosította, akinek viszont Do­­náth Ferenc volt a felső pártkapcsolata. Fehér Lajos közreműködésével illegális marxista irodalomhoz jutott a Bo­lyai radikális baloldala. Ezek közül kivált Révai József "Marxizmus és népi­esség" című művének volt nagy hatása. Fehér Lajos összehozta Gyeneséket az OIB-vel, Ságvári Endrével, az ifjúmunkás szervezetekkel s a Népszavánál dol­gozó kommunistákkal. Vasárnapi kirándulásokat szerveztek a budai hegyekbe, ahol fiatal marxista értelmiségiekkel — Donáth Ferenccel, Béki Ernővel, Pollner Györggyel, Vásárhelyi Miklóssal és másokkal — ismerkedhettek meg. A Bolyai-kollégisták részvétele a KMP által rendezett függetlenségi tün­tetéseken jelezte a Hitler-ellenes nemzeti összefogás népszerűségét. De a tüntetésekkel kapcsolatos disszonanciák azt is, hogy a "Népfront csinálása" nem egyszerűen szevezési kérdés. Vegyük például az 1941. november 1-i tünte­tést, Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzását a Kerepesi úti temetőben. Ennek az eseménynek a jelentőségét növelte, hogy az első nagyszabású demonst­ráció volt Magyarország hadbalépése után, olyan vészterhes időben, amikor a hitlerista csapatok Moszkva előtt álltak. De kivételes volt ez a tüntetés azért is, mert a magyar progresszió az ellenforradalom hatalomra jutását kö­vetően először tudott ilyen, igazán vegyes összetételű népességet utcára vinni. Az esemény történeti értékén mit sem változtat, de azt alighanem ta­nulságosabbá teszi, ha szóba hozom a temetői koszorúzás kedvezőtlen reakció­ját is. Közismert tény, hogy a kollégisták egy része Turul-sapkában ment ko­szorúzni. A munkások szemében azonban a szélsőséges egyetemi reakciót jelké­pező Turul-sapka gyűlöletes volt. Ezért történt aztán az, hogy néhány ifjú­munkás, nem ismervén a Bolyai Kollégium genezisét, amikor meglátta a Turul­sapkásokat, árulást gyanított, és kereste a hátsó kijáratot. Persze a nemkí­vánatos reflexek a másik oldalon is működésbe léptek, amint az a kollégisták esti — egészében véve pozitív, mindazonáltal disszonáns hangokat is bőven hallató — vitájából kiderült. Mindezt történeti tanulságként hoztam fel a nálunknál is fiatalabb fia­talok számára azért, hogy ezzel is világosabban lássák: az ifjúsági egység megteremtése nem egyszerű aritmetikai művelet. Tényleges ifjúsági egységet csak olyan nemzedéki rétegekkel lehet kikovácsolni, amelyek többé-kevésbé

Next