Magyar Pedagógia 87. (1987)
1987 / 1. szám - SVÉD LÁSZLÓ: "Társadalmi, diákjóléti intézmény"
volt, így hát Somogyi Imre "honosította meg" a kollégistákat a MÉMOSZ-ban. 1941 nyarán kikristályosodott a Bolyai Kollégium kommunista csoportja Gyenes Antal vezetésével. Ide tartozott Kovács Gyula és Tőkés Ottó, majd 1941 végétől Barla Szabó Ödön is. A sejt összeköttetését a Kommunisták Magyarországi Pártjával kezdetben Fehér Lajos biztosította, akinek viszont Donáth Ferenc volt a felső pártkapcsolata. Fehér Lajos közreműködésével illegális marxista irodalomhoz jutott a Bolyai radikális baloldala. Ezek közül kivált Révai József "Marxizmus és népiesség" című művének volt nagy hatása. Fehér Lajos összehozta Gyeneséket az OIB-vel, Ságvári Endrével, az ifjúmunkás szervezetekkel s a Népszavánál dolgozó kommunistákkal. Vasárnapi kirándulásokat szerveztek a budai hegyekbe, ahol fiatal marxista értelmiségiekkel — Donáth Ferenccel, Béki Ernővel, Pollner Györggyel, Vásárhelyi Miklóssal és másokkal — ismerkedhettek meg. A Bolyai-kollégisták részvétele a KMP által rendezett függetlenségi tüntetéseken jelezte a Hitler-ellenes nemzeti összefogás népszerűségét. De a tüntetésekkel kapcsolatos disszonanciák azt is, hogy a "Népfront csinálása" nem egyszerűen szevezési kérdés. Vegyük például az 1941. november 1-i tüntetést, Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzását a Kerepesi úti temetőben. Ennek az eseménynek a jelentőségét növelte, hogy az első nagyszabású demonstráció volt Magyarország hadbalépése után, olyan vészterhes időben, amikor a hitlerista csapatok Moszkva előtt álltak. De kivételes volt ez a tüntetés azért is, mert a magyar progresszió az ellenforradalom hatalomra jutását követően először tudott ilyen, igazán vegyes összetételű népességet utcára vinni. Az esemény történeti értékén mit sem változtat, de azt alighanem tanulságosabbá teszi, ha szóba hozom a temetői koszorúzás kedvezőtlen reakcióját is. Közismert tény, hogy a kollégisták egy része Turul-sapkában ment koszorúzni. A munkások szemében azonban a szélsőséges egyetemi reakciót jelképező Turul-sapka gyűlöletes volt. Ezért történt aztán az, hogy néhány ifjúmunkás, nem ismervén a Bolyai Kollégium genezisét, amikor meglátta a Turulsapkásokat, árulást gyanított, és kereste a hátsó kijáratot. Persze a nemkívánatos reflexek a másik oldalon is működésbe léptek, amint az a kollégisták esti — egészében véve pozitív, mindazonáltal disszonáns hangokat is bőven hallató — vitájából kiderült. Mindezt történeti tanulságként hoztam fel a nálunknál is fiatalabb fiatalok számára azért, hogy ezzel is világosabban lássák: az ifjúsági egység megteremtése nem egyszerű aritmetikai művelet. Tényleges ifjúsági egységet csak olyan nemzedéki rétegekkel lehet kikovácsolni, amelyek többé-kevésbé