Magyar Pedagógia 94. (1994)

1994 / 3-4. szám - KÖNYVEKRŐL - BÁRDOSSY ILDIKÓ: Várnagy Elemér: Cigány fiatalok a nagyvilágban

KÖNYVEKRŐL Várnagy Elemér: Cigány fiatalok a nagyvilágban Lámpás Kiadó, Abaliget, 1993. 173 o. Huszonöt éves kutatómunka, mintegy nyolcvan témakörrel kapcsolatos - magyar, német, angol, olasz, spanyol nyelven megjelenő - publikáció, számos nemzetközi konferencián tartott előadás után Várnagy Elemér a Janus Pannonius Tudományegyetem docense cigány fiatalokról szóló összefoglaló könyv meg­írására vállalkozott. „Köztudott, hogy a cigányok mellőznek minden erőszakot gyermekeik nevelésében. Kevés a rendsza­bályozás, hagyják élni a gyermekeket.” Nem véletlen, hogy e sorok ragadták meg első tanulmányként a pedagógus olvasót ebben a könyvben, amely valójában nem csak nekünk, pedagógusoknak szól. Széles ol­vasói rétegnek nyújthat információt, adhat élményt ez a tartalmában sokrétű, irodalmi szemelvényekkel gazdagon illusztrált, kutatási eredményekkel, válogatott szakirodalmi forrásokkal hitelesített mű. A könyv első - „Cigány gyermekek a családban” címet viselő - fejezete érdekes, olvasmányos leírá­sokkal, irodalmi dokumentumokkal teszi képszerűvé a cigány családokban nevelkedő gyermekek életét, színes játékait, a bensőséges anya-gyermek kapcsolatot, a cigány kultúra szülési, születési, keresztelési szokásait. . A második fejezet neveléstörténeti források alapján, a XVIII. századtól kezdődően nyújt áttekintést, összegzést a magyarországi cigány gyermekek sorsának alakulásáról. Megtudhatjuk, hogy a XVIII. századi állami intézkedések nagy része az erőszakos asszimilációban látta a cigány gyermekek védelmét. A szer­vezett - cigány gyermekek sorsáért felelősséget érző - gyermekvédelem a ferences szerzetesek irányításá­val, a XIX. század közepétől bontakozott ki hazánkban. Ekkortájt hozták létre­­ Farkas Ferdinand érsek­újvári káplán és Mennyei József római katolikus tanítóképezdei tanár közreműködésével a rövid ideig fenn­álló első cigányiskolát is. Az 1868-as népoktatási törvényt követően - mint ahogy ezt a korabeli irattári anyagok tanúsítják - lassacskán a cigány gyermekek is megjelennek az iskoláinkban. Külön részfejezet foglalkozik az 1893-as cigányösszeírással, feltárva a statisztikai közlemények más - néprajzi és egyháztörténeti­­ forrással összevetett ellentmondásos megállapításait, s egyúttal azt is, hogy az összeírás „nagyon világos képet ad az iskola funkciójáról a cigányság vonatkozásában” (63. o.). Kiemelésre érdemesek a száz évvel ezelőtti összeírás alábbi adatai: „A cigányok polgárosodásának is nagyon hathatós tényezője lehetne az iskola. Ez nyerhetné meg őket nemcsak a műveltségnek, hanem a magyar elemnek is; különben az általános civilizálás szempontjából is kívánatos, hogy eddig úgyszólván a társadalmi munka erőkörén kívülálló, de egyébként életrevaló néprészekkel az az elem gyarapodjék, melynek kultúrája leg­erősebb, s mely az állami társadalomnak és szociális rendnek is legbiztosabb alapja.” (64. o.) A törvényi szabályozás gyakorlati megvalósulásának konfliktusai, a cigány szülők nem alaptalan félelmei az összeírás­ból válogatott szemelvények segítségével jól érzékelhetővé válnak. E fejezet zárása (4.részfejezet) az ezred­fordulótól kezdődő, századközépig terjedő időszak kortörténeti dokumentumokkal gazdagon illusztrált meg­rázó története. Ekkor „a fokozatos elkülönülés politikája jellemzi a magyar társadalmat a cigányokat illetően, amely kezdetben - a tízes-húszas években - nem titkolt szegregációs intézkedésekben jelentkezett, majd később, a

Next