Magyar Pszichológiai Szemle 4. (1931)
1931 / 1-2. szám - EMLÉKBESZÉDEK - BENEDEK LÁSZLÓ: Emlékbeszéd Hajós Lajosról
126 Benedek László járól Magyarországon közleményt írtak, miután, mint levelében mondja, az amerikai fajhygienikusok különös érdeklődéssel tekintenek a különböző európai országokban végbemenő fejlődési folyamat felé. Ennek a megtisztelő felhívásnak eleget teendő, megállapíthattam, hogy az elméleti kezdeményezésnek periódusa hazánkban is már három évtizedre nyúlik vissza. Ugyanis már az 1900. október 28—29-én megtartott elmeorvosi értekezleten Hajós Lajos indítványt nyújtott be, amelyben az elmebetegségek hathatósabb gyakorlati prophylaxisát sürgetve, statisztikai és kazuisztikus vizsgálatokat ajánlott, azon kérdésnek megvilágítására, hogy az egy- vagy kétoldali átöröklődésen kívül mely tényezők bírnak hatással a leszármazottaknak ideges, vagy pszichotikus diszpozíciójára. Indítványának 9. pontjában a születendő utódok érdekeire is tekintettel van, amennyiben „ajánlatosnak tartja, hogy ahol csak kivihetőnek látszik, igyekezzenek az orvosok felvilágosítás és tanácsadás által minden oly házasság létrejövetelét megakadályozni, ahol akár egyoldaliból, akár mindkét részről átörökíthető ideges vagy pszichotikus terheltség áll fenn a házasulandók között“. Hajós Lajosnak ezzel az indítványával indult meg Magyarországon az eugenikai problémakörrel való szakszerű foglalkozás, amely a néptest kvalitatív megjavítását, a genetikai értékeknek biztosítását vette célba. Az ő indítványa hazánkat e téren azon kevés számú európai ország közé emelte, amelyben az utódoknak egészségvédelme, továbbá a társadalomnak és szellemi kultúránknak a „kakoigen“ minus-variánsoktól való tehermentesítése a szakköröket, elsősorban a pszichiátereket már korán kezdte komolyan foglalkoztatni. Jelentékenynek kell tartanunk ezirányú kezdeményezését azért is, mert még Amerikában is, ahol a tettrekészséget a hagyományok, — mint ismeretes, — kevésbbé gátolják és ahol a faji probléma általában népszerűbb és az egészségprophylaxis pedig cselekvőképesebb, — csak néhány évvel azelőtt (Mears, 1894) történtek izolált lépések az aktívabb (selejtező) eugenikai eljárásoknak bevezetésére. Ha majd talán évtizedek múlva az öröklés-biológia fejlettségi foka határozottabb fajegészségügyi rendszabályoknak megalkotására fog feljogosítani, akkor hazánkban ennek a hosszúra nyúlt fárasztó értekezletnek utolsó órájában az ő szerény modorában, világos és szabatos formulázással igyekszik az eugenikai elvnek objektív érvényességet szerezni. Dr. Hajós Lajos született 1870-ben, Pettő-Szinyen. Egyetemi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte. Az orvosi diplomát 1895-ben szerezte meg. Már mint medikus kitűnt ernyedetlen szorgalmával; kurzív teendőin kívül előbb a Laufenauer klinikájára, majd a Scheithauer-féle intézetbe járt be. Később ismét Laufenauer klinikáján látjuk, mint asszistenst. Kiterjedt és elismert tudományos tevékenysége 1907-ben a magántanári habilitációhoz juttatja; azóta haláláig, tehát 23 éven át adta elő a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem jogi karának bűn-