Magyar Pszichológiai Szemle 4. (1931)
1931 / 3-4. szám - ISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK - FOCHER LÁSZLÓ: A cselekvő eugenikának és a psychiatriának öröklésbiologiai és orvosi vonatkozásai / Benedek László
Ismertetések, bírálatok 83 dit elmebetegek ápolására annak dacára, hogy egészségügyi, közigazgatási tevékenységünk ezirányban még a legszükségesebb mértéket sem éri el. A cselekvő faj nemesítés alapját az örökléstan képezi, mely egyre általánosabban az „azonos“ öröklés tanának alapjára helyezkedik. Idevágó ismereteinket nagyban segítette s várhatólag még nagyobb mértékben fogja segíteni az U. S. A. „Eugenic Record Office"-a, hol — az elmegyógyító intézetekben elhelyezett betegeken elindulva — elmebetegek rokonságáról lehetőleg teljes családfákat gyűjtenek és kellő rendezés után a kutatók rendelkezésére állítanak. Általában a családfa- [és rokonsági, stb. tábla] gyűjtést az örökléskutatás oly értékes eszközének tartja, melyet a maguk helyén szintén értékes biometriai és statisztikai módszerek nem pótolhatnak. Emberi viszonylatban családfa- és statisztikai kutatásnak kell pótolni a keresztezési és cytológiai (csirasejtbefolyásoló) kísérleteket is. Ily értelemben az összehasonlító állatkórtanból és állatfejlődéstanból is egyelőre csak két megállapítást értékesíthetünk. Nevezetesen várható, hogy a Mendelféle öröklési törvények, melyek kísérleti állatainkra [elvi jelentőségű, Ref.] kivétel nélkül érvényesek, lényegileg emberre is érvényesek lesznek ; a másik — általános érvényűnek látszó — megállapítás az úgynevezett progressiv cerebratio, mely szerint az állattani rendszerben magasabb helyen álló állatfajok agyvelőben megfelelően gazdagabbak. Az elmekórtannak úgy feldolgozottság, mint gyakoriság szempontjából legjelentősebb kóregysége a schizophrenia, melyre nézve csaknem általánosan elfogadott a homonym örökléses eredet. Ezen belül minden tapasztalás, így a féltestvérek [szerző a mostohatestvérek kifejezést használja, Ref.] megfigyelése alkalmával gyűjtött tapasztalatok és a rokonházasságok gyakorisága is, recesszív öröklési mód mellett szól; vannak oly tapasztalások is, melyek dimer [két genpár együttes előfordulásához kötött] recesszív öröklődési mód lehetőségére hívják fel a figyelmet. Egyes kutatók szerint a sdi.-s családok genotípusa a következő nemzedékek egyre korábbi megbetegedésében [antepositio] nyilvánuló romlást mutat. Az antepositio ily jelentőségét mások tagadják, mondván, hogy a sd.-családok minden nemzedékében egyenlően oszlik meg a korán és későbben megbetegedő családtagok száma s a látszólagos antepositiót az a tény hozza létre, hogy a dolog természeténél fogva minden nemzedéknek elsősorban azon tagjai válnak szülőkké, kik később betegesznek meg. Általános tapasztalás, hogy a sdh.-családokban elsősorban az elsőszülöttek betegesznek meg. Az örökléses ok mellett a neurolitest s az alkoholt, de más külvilági ártalmakat is előkelő szerzők sch.-t elősegítő tényezőknek ismernek el. Az a felfogás azonban [Wiglsworth], mely szerint önmagában egészséges, de egymásnak meg nem felelő csirok egyesüléséből sch.-s egyén származhatnék, nem talált elismerésre. Kahn szerint a sch.-s egyéniség s a vonatkozó psychopathia domináns módon öröklődik, a folyamat- [értsd megbetegedés] irányítottság pedig recesszíven ; ez utóbbi azonban még homozygotismus esetén is csak az előbbi jelenléte esetén tud — K. felfogása szerint — érvényesülni. 6.