Magyar Pszichológiai Szemle 4. (1931)

1931 / 3-4. szám - ISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK - FOCHER LÁSZLÓ: A cselekvő eugenikának és a psychiatriának öröklésbiologiai és orvosi vonatkozásai / Benedek László

Ismertetések, bírálatok 83 dit elmebetegek ápolására annak dacára, hogy egészségügyi­, közigaz­gatási tevékenységünk ezirányban még a legszükségesebb mértéket sem éri el. A cselekvő faj nemesítés alapját az örökléstan képezi, mely egyre általánosabban az „azonos“ öröklés tanának alapjára helyezkedik. Ide­vágó ismereteinket nagyban segítette s várhatólag még nagyobb mér­tékben fogja segíteni az U. S. A. „Eugenic Record Office"-a, hol — az elmegyógyító intézetekben elhelyezett betegeken elindulva — elmebete­gek rokonságáról lehetőleg teljes családfákat gyűjtenek és kellő rendezés után a kutatók rendelkezésére állítanak. Általában a családfa- [és rokonsági, stb. tábla] gyűjtést az öröklés­kutatás oly értékes eszközének tartja, melyet a maguk helyén szintén értékes biometriai és statisztikai módszerek nem pótolhatnak. Emberi viszonylatban családfa- és statisztikai kutatásnak kell pótolni a keresz­­tezési és cytológiai (csirasej­tbefolyásoló) kísérleteket is. Ily értelemben az összehasonlító állatkórtanból és állatfejlődéstanból is egyelőre csak két megállapítást értékesíthetünk. Nevezetesen várható, hogy a Mendel­­féle öröklési törvények, melyek kísérleti állatainkra [elvi jelentőségű, Ref.] kivétel nélkül érvényesek, lényegileg emberre is érvényesek lesz­nek ; a másik — általános érvényűnek látszó — megállapítás az úgyneve­zett progressiv cerebratio, mely szerint az állattani rendszerben maga­sabb helyen álló állatfajok agyvelőben megfelelően gazdagabbak. Az elmekórtannak úgy feldolgozottság, mint gyakoriság szempont­jából legjelentősebb kóregysége a schizophrenia, melyre nézve csaknem általánosan elfogadott a homonym örökléses eredet. Ezen belül minden tapasztalás, így a féltestvérek [szerző a mostohatestvérek kifejezést hasz­nálja, Ref.] megfigyelése alkalmával gyűjtött tapasztalatok és a rokon­házasságok gyakorisága is, recesszív öröklési mód mellett szól; vannak oly tapasztalások is, melyek dimer [két genpár együttes előfordulásá­hoz kötött] recesszív öröklődési mód lehetőségére hívják fel a figyelmet. Egyes kutatók szerint a sdi.-s családok genotípusa a következő nem­zedékek egyre korábbi megbetegedésében [antepositio] nyilvánuló rom­lást mutat. Az antepositio ily jelentőségét mások tagadják, mondván, hogy a sd­.-családok minden nemzedékében egyenlően oszlik meg a korán és későbben megbetegedő családtagok száma s a látszólagos antepositiót az a tény hozza létre, hogy a dolog természeténél fogva minden nemzedéknek elsősorban azon tagjai válnak szülőkké, kik később betegesznek meg. Általános tapasztalás, hogy a sdh.-családokban első­sorban az elsőszülöttek betegesznek meg. Az örökléses ok mellett a neurolitest s az alkoholt, de más külvilági ártalmakat is előkelő szerzők sch.-t elősegítő tényezőknek ismernek el. Az a felfogás azonban [Wigls­­worth], mely szerint önmagában egészséges, de egymásnak meg nem felelő csirok egyesüléséből sch.-s egyén származhatnék, nem talált el­ismerésre. Kahn szerint a sch.-s egyéniség s a vonatkozó psychopathia domináns módon öröklődik, a folyamat- [értsd megbetegedés­] irányí­tottság pedig recesszíven ; ez utóbbi azonban még homozygotismus ese­tén is csak az előbbi jelenléte esetén tud — K. felfogása szerint — ér­vényesülni. 6.

Next