Magyar Pszichológiai Szemle 5. (1932)
1932 / 1-4. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó
t Benedek László nak, de egyúttal helyteleníti azt a tendenciát, amely a szabad képzeletnek konstrukcióit hipotézisekké emeli, hogy azután dogmatizálja azokat. Forel a „Zeitschrift f. Hypnotizmus“-nak egyik megalapítója volt (1892). Lélektani fejtegetéseiben Rrichárd Lemon-nak a „mneme“-ről és a „amestikus érzésekéről szóló munkájával magát azonosítja és ezek hatása alatt formulázza a felső és alsó tudatra, a pszichofizikai azonosságra, monizmusra vonatkozó nézeteit. — Nagy nyíltsággal helyezkedik szembe az anthropocentrikus Isten-fogalommal. Már 16 éves korában kivonta magát a vallási gyakorlatok alól és az úrvacsora felvételét megtagadta. Egyébként is közismert volt kíméletlen harcmodora, amely sok ellenfelet és kiéleződött helyzetet szerzett neki. Egyik vitamegjegyzésében pl. a pszichoanalízis kimagyarázásait az írástudók exegéziseinek kiagyalásaihoz, híveinek magatartását pedig vallási szekták rajongóihoz hasonlította. Hasonló élességgel foglal állást a neurontan mellett és az Apáthy-féle neurofibrilláris elmélet ellen, bár Apáthy fölényes mikrotechnikai készségét, impraegnatios módszereinek excepcionális értékét ő is elismeri . Bethe élettani kísérleteit teljesen megbízhatatlanoknak minősíti. Nagy értékűek a hangyák fajtáival, azoknak szociálbiológiájával, társadalomlélektanával foglalkozó munkái. A svájci hangyafajoknak 3500 feleségét ismerteti. Meggyőződéses apostola volt az antialkoholizmusnak, a prostitúció megszüntetésének, a világbékének, a kérlelhetetlen ostorozója a népek megértését gátló sovinizmusnak. Elhivatottságának tudatában derült munkaoptimizmusát még 19 évvel halála előtt bekövetkezett, beszéd- és jobb oldali végtagbénulással járó agyszélhüdése sem rendítette meg, a bénult jobbkéz helyett begyakorolta írásra a balkezét és tovább rótta papírra ötletgazdag, eleven sorait. F. é. január 10-én 46 éves korában Amsterdamban elhalt A. A. Grünbaum, akinek széleskörű tudományos munkásságából különös értékkel bírtak az egyenlőség abstrakciójára (Archiv f. ges. Psychologie 1908. 12. 340.) vonatkozó kísérletei, amelyeknek segítségével nemcsak a különbözők közt egyenlő alakokat is tartalmazó sorozatok növekvő hosszúságának hatását a megoldásra, hanem a kísérleti személy eljárási módjának fejlődését is megfigyelhette a szukcesszív átvándorlástól az egyenlőségnek intuitív megismeréséig. Nem ritkán a képnek emlékezeti deformálásáról is beszámol. Nagy szerepet juttat ebben a munkájában a Ranschburg-féle homogén gátlásnak. Későbbi utánvizsgálatok Grünbaum eredményeit megerősítették és úgy találták, hogy az abstrakciós teljesítmény az intelligencia-korral tart lépést. Nem tekinthetem azonban eldöntöttnek, váljon ez a konvariabilitás a tulajdonképpeni intelligenciával, vagy annak valamelyik előfeltételével szemben áll-e fenn. A mozgás-észrevevésről, a „vonatkozásinak asszociálásáról szóló tanulmányai épúgy, mint a szubjektív képzet és az objektív észrevevési tér között átélt