Magyar Pszichológiai Szemle 5. (1932)

1932 / 1-4. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó

Elnöki megnyitó­ n átmeneti jelenségekről nyújtott önészleletei (Z. f. d. ges. Neur. u. Psych. 37. S. 100.); a térbeli jellegnek pozitív határozatlan­ságáról, a testi „én“-től való distanciálásnak bizonytalanságáról, az n. n. „pszeudoképzet“-ről — éles megfigyelési képességgel, eredetiséggel és ötlet­gazdagsággal tűntek ki. Az utóbbi észle­lései az érzékcsalódások keletkezésének szempontjából is érté­kesek. Sokirányú érdeklődését mutatják egyéb tárgyú munkái, amelyek a pszichogalvános reflexjelenségeknek diagnosztikai ér­tékéről — Basedownál­­ , az aphasiák és paranhasiák tanához végzett kísérlet-pszichológiai vizsgálatairól, továbbá újabb állat­lélektani kutatásairól (Über das Verhalten d. Spinne etc. Psych. Forsch, 1927. 9. ) számolnak be. Néhány nappal fiatalon bekö­vetkezett halála előtt hívta meg az utrechti egyetemnek filozó­fiai fakultása a lélektan tanszékére. Fájdalmasan kell megemlékeznünk a belga pszichiátria nagy veteránjának, Xavier l'rancotte-nak, 77 éves korában be­következett elhalálozásáról. Az ő tudományos munkáinak alap­ját minuciózusan pontos klinikai megfigyelések szolgáltatták: az érzékcsalódásokról, az alkoholos szomnambus állapotokról és az idült alkoholizmus alapján fejlődő más elmezavarokról, „délire des négations“-ról. Ezenkívül az elmebeteg büntetőjogi beszá­­míthatóságának, továbbá a törvényszéki elmeszakértő szerepé­nek kérdéseiben foglalt állást. Benne a kiváló pszichiáter és szervező a közismert emberbaráttal párosult és ennek tulajdo­nítható, hogy egyfelől élénk részt vett karitativ, társadalmi moz­galmakban, másrészt az elmevédelmi liga belga tagozatának — késői öreg korában is — egyik oszlopa volt. A fiziológiai lélektant nagy veszteség érte Max v. Frey-nak, a jeles würzburgi professzornak i. é. január 23-én, 73 éves ko­rában, történt elhunytával. Az érzékszervek élettanának terüle­tén főleg a fajlagos receptorok tana, az érzésvezetés és újabban a bőr nyomásérzéseinek szerepe a statikus koordinációban, az erő- és feszültségbeli izomérzéseknek receptorai foglalkoztatták őt és ösztönözték eredményekben gazdag kísérleteknek kivite­lére. Tudásszomja életének utolsó éveiben is élménydús utazá­sokra ösztönözte. Érdeklődésének köre messze túlterjedt szak­­tudományának keretein. 1931. január 6-án, 74 éves korában elhalt Er­mi Siemerline, a kieli elme-idegklinikának volt igazgatója, aki az ifjúság lelki zavarairól, kóros pszichofizikai jelenségekről, az ecclampsiás és choreás elmezavarokról, a ködös állapotokról, a fertőzéses el­mebajokról írott munkáival úgy a kórlélektan, mint a gyakor­lati elmegyógyászat területén nagy érdemeket szerzett. Az el­terjedt Archiv f. Psychiatrie-nak 27 éven át volt szerkesztője, amely utóbbi folyóiratban számos lélektani és kórlélektani munka látott napvilágot. Elmegyógyászati tankönyvön kívül az elme­betegségnek törvényszéki jelentőségét és szociális kihatásait is vizsgálat tárgyává tette.

Next