Magyar Pszichológiai Szemle 6. (1933)
1933 / 1-2. szám - BODA ISTVÁN: A lélektani kutatás néhány vezérelvéről
A lélektani kutatás néhány vezérelvéről. Ügyvezető titkári jelentés. Irta és a Magyar Psychologiai Társaság 1933. évi április hó 7-én tartott Közgyűlésén elmondotta: BODA ISTVÁN. I. Utolsó közgyűlési jelentésemben szó volt az egyetemes kultúra válságproblémáiról, a válság mély lelki gyökereiről és a válságból való menekvésnek bizonyos szükséges feltételeiről. Az egyoldalúan technikai kultúra helyébe a lélek kultúráját kellene kifejleszteni, az emberi kultúrát — amelynek célja és hivatása az emberi nemnek nagyobb boldogságra segítése és nagyobb tökéletességre emelése — az értelem törvényei szerint kellene az emberi lélek igazabb és teljesebb ismeretén építeni fel, kellő számításba vonva a lélek összes szükségleteit és jogos igényeit, hogy így a nagy emberi életfeladat, a minél sikeresebb alkalmazkodás és minél teljesebb és magasrendűbb önkifejtés a legcélszerűbben legyen szolgálható. Ez az új kultúra csak egy nagy fordulat után következhetik el: ebben a fordulatban igen jelentős szerep vár a tudományra, amely igazában — az emberiség egész eddigi életében — elmulasztotta, hogy igazi és legszebb hivatását teljesítse, azt a hivatását, hogy, mint az értelem „pár exellence“ intézménye, a kultúra megszervezését és irányítását ő vezesse, értelmesen számolva legelsősorban azzal az emberi lélekkel, amely a kultúrát is egyáltalában és egyedül fakasztja fel és amely a gépet és a technika minden fajtáját is épen a maga érdekeinek jobb szolgálatára teremtette. Természetellenes és értelemellenes, tehát öngyilkos és botor helyzet az, ha ahelyett, hogy a gép szolgálná a lelket, a lélek kényszeríttetik a gép és a technika szolgálatába. De vájjon képes lehet-e az emberi tudomány erre a nagyszerű új kultúrát megszervező feladatra? — kérdezhető. Vájjon van-e elegendő ereje a tudománynak arra, hogy a mintegy magára hagyott életfejlődésnek sokszor tekervényes, az emberiségre sokszor mérhetetlen szenvedést hozó kerülő utait elkerülhesse, i V. ö. M. Psych. Szle, 1932. 1-4.