Magyar Pszichológiai Szemle 8. (1935)
1935 / 1-2. szám - EGYESÜLETI ÉLET - BENEDEK LÁSZLÓ: Hughlings Jackson élete és munkája
Egyesületi élet, Hírek 221 vele egész működéséhez látta meg. Ez az alapgondolat különösen kifejezésre jut a H. Jackson-féle lokalizációs tanban, amely szerint a magasabb központ egyúttal magában foglalja az alacsonyabbat, vagy sok alacsonyabbat „még egyszer“, csakhogy összetettebb módon, „magasabb hatványra emelve“. H. Jackson azt tanította, hogy az idegrendszer károsodása elsősorban a magasabban differenciált működési módok zavaraiban mutatkozik. A keletkezett tünetegyüttesek a kevésbbé organizált mechanizmusoknak megnyilvánulásait jelentik. Az ősibb apparátusok ilyenkor felszabadulnak a fiatalabb, speciálisabb, de kevésbbé ellenálló mechanizmusoknak fékező és szabályozó hatása alól, így vetette meg alapját a „release phenomenon“ elvének. H. Jackson gondolatmenetének folytatását jelenti az aphasiatanban a beszéd emocionális és intellektuálos részének különtartása, — éppúgy, mint az epikritikus érző rendszer desintegrációja folytán előálló „Funktionswandel“ felvétele is. A hemiplegia alternansnak egyik formáját, amely magassági kórjelzést enged meg, ő írta le először. A kérgi epilepsia felfedezésével elévülhetetlen érdemet szerzett magának. A fokális rohamok sajátszerűségeinek észlelése, a késői tudatvesztés, a kezdeti cronicus görcsök, a postparoxystikus bénulások és a „centrum-kimerülés“ tana a neurológiára termékenyítőleg hatottak. A spinalis görcsök, a szaglási és ízlési hallucinációk, a halántéklebeny daganatainál maradandó értékű megfigyelések. Rendkívüli példájával áldásos hatást gyakorolt az egymásután következő ideggyógyász-generációkra ; azoknak módszert és irányt mutatott és a továbbkutatásra impulzust adott. Hughlings Jackson and his work. On the fourth of April 1935, which is the centenary of his birthday, the international community of neurologists remember with the highest respect Hughlings Jackson, for experts must see — still today — in his doctrines the conditions for the further development of neurology. In the theory of neurological science, in the system of its lawful forms nobody had so deep an insight as Hughlings Jackson. Although the great philosophers of the 17 th century and also the evolutionism of Herbert Spencer influenced him, he did not allov the philosophical thoughts to become omnipotent in his psychological and brain-pathological doctrines. He laid special stress on the incommensurability of the „physical“ and „psychological“. — After a half century every psychologist confesses, that the perception may be only with unaltered subjektconciousness. According to him only the different degree of the objectivation differentiates the perception from the ideation. He atteined an undying merit through the discovering of cortical epilepsy. Spinal convulsions, olfactory and gustatory hallucinations in cases of lesions of the temporal lobe were observations which have permanent value. — Hughlings Jackson saw with the exceptional exactness of detail observation — the dynamical connexion and constitutional Charakter of the single structures to the whole function of the