Magyar Pszichológiai Szemle 8. (1935)
1935 / 1-2. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Ranschburg Pál elnöki megnyitója
Egyesületi élet. — Hírek brain. According to Jackson’s localisation theory, unities of the highest centres represent simultaneously the whole (factor integration) and the special. Injury to the nervous system manifests itself in the first place in the most differentiated, manners of function, — while the produced syndroms are the manifestations of the less organised mechanisms. The keeping separate of the emotional and intellectual part of speech means the continuation of his way of thought. As he taught neither could the aphasia be made independent of the general laws of the activity of the Dervous system. He not only serves his special science witht his invaluable works, but he gave impulse and indicated the direction and method for the following generations of neurologists. Ranschburg Pál elnöki megnyitója a Magy. Psychol. Társaság 1935. május hó 18-án tartott 1934/35. évi közgyűlésén. A tudományos világ pszichológiai munkálkodását a lefolyt évben is részben az alak- és totalitás-pszichológia, részben az örökléstani és alkattani pszichológia, a népek és fajok pszichológiája terén végzett kutatások jellemezték. Ugyanezen irányzatok dominanciája belevilágított a pedagógiai, az orvostani, nevezetesen pszichiátriai-neurológiai s az elmehygiénés vizsgálódásokba is. Mindezekbe belevegyültek mint iránymegszabó részdeterminánsok itt-ott politikai nézőpontok is, melyeknek beleavatkozása a valóban tudományos objektív igazságkeresésbe legkevésbbé kívánatos. Amerikát és Oroszországot ma is behaviorizmus és reflexológia uralja, bár talán az óvatosság az eredmények értékelésében ezen értékes és nagyfontosságú vizsgálatoknak terén is az eddigieknél nagyobb mértékben kezd mutatkozni. A saját képein experimentális pszichológia Németországból részben olasz földre kezd áttevődni. E téren legalaposabb, legtermészettudományosabb s amellett mégis a pszichológia szempontjából is legelfogulatlanabbul értékesített műnek Gemelli-nek és Pastori-nak, a milánói katholikus egyetem pszichológiai és biológiai intézete igazgatóinak, mostanában „L’analisi elettroacustica del linguaggio“ című korszakalkotó kétkötetes munkáját tartom. E munka a fizika, fiziológia, biológia, fonetika, zenetudomány, filológia és pszichológia terén új elektromos oscillográfiai eszközök és módszerek, valamint fotoelektromos elemzési eljárások alkalmazásával igyekezett megvilágítani az egyes magánhangzók, valódi és félmássalhangzók fizikai alkatát és pszichés struktúráját. Meghatározzák a jeles szerzők egyúttal a valamely hangjelenség (phonema) észrevevéséhez szükséges legminimálisabb időtartam nagyságát is, úgyszintén a hangzók folyékony beszédben való hangszínének fizikai és pszichés feltételeit. Tán legfontosabbak és legérdekesebbek a hangzóknak a szókon és mondatokon belül egymásra gyakorolt módosító kölcsönhatásai, melyekre-