Magyar Pszichológiai Szemle 11. (1938)
1938 / 1-4. szám - TANULMÁNYOK - BENEDEK LÁSZLÓ: A localisálható lelki tünetekről
4 Dr. Benedek László „Dissociation des psychischen Niveaus“, továbbá a „pseudohypnicus állapotok, stb. — Az is nyilvánvaló, hogy pl. egy intracranialis térszűkítő folyamat, még mielőtt durva organicus, localis, illetve góci tüneteket okozott volna, okozhat az egész intracraniumra érvényesülő általános kihatásainál fogva már bizonyos pathosensibilisebb rendszerekben működési deficitet, épúgy mint ahogy pl. egy toxikusan ható ártalom az általános károsítás mellett elective hat; — anélkül, hogy ez esetben physikai, vagy correlativ, illetve associatív távolhatásról beszélhetnénk. Az ú. n. általános és localizálható tünetek elválasztását ezenkívül az is megnehezíti, hogy bizonyos tünetek és jelenségcsoportok úgy a központi szerv (főleg a kéreg) kiterjedt károsodása, mint bizonyos körülírt részek bántalma által tételeztetnek fel. Vonatkozik ez a figyelem nehéz igénybevehetőségére, az általános lelki torporon kívül az aluszékonyságra és tudatzavarnak minden fajtájára; az utóbbiak gyakran mutatkoznak be, mint a mesodiencephalos táj (Mauthner), agyalap, infundibularis táj (Lhermitte), IV. agygyomrocs üvegszürkéjének (Reichardt, Rosenberg, Austmann és Moorhouse), továbbá a látótelepnek sérüléséhez csatlakozó góci tünetek. A. Bostroen a tüneteknek egy skáláját szeretné felállítani, amelyen át az általánostól a helyileg feltételezettig a kórlélektani képek diagnostikai értékben növekednek. A tumor által kiváltott endogen reactiók közül az ú. n. „zavart mániás“ kép az exogen és endogen tényezők keveredésének egyik típusa. Az exogen színezet növekedését jelenti a tudatzavar, a lelki folyamatok általános lassabbodása, fáradékonysága, a nehéz ráeszmélés. A fokozott „élcelődési kedv“ („Witzelsucht“, moria) Jastrovitz és Oppenheim óta, mint a homloklebeny sérülésnek tünete szerepel, mások (így Marburg, stb.) általános agynyomási tünetként értékelték. A moriásnak jókedvében mindig van ízetlenül gyermekes és görcsösen erőszakolt; a mániásnak könnyed, magával vivő vidámságával adaequat mimikai kifejezésmódjaival, gráciájával szemben pedig elementárisan, sőt néha automatikusan nyugtalan jelleg, — a syntén együtthangzásnak hiánya. Frontális tumornak egyik esetében, amelynél egy hátrafelé növekedő, ú. n. „cső-glioma“ diagnosisa volt a megalapozott, — a radiotherápia után a hypochondriásan elhangolt alaphangulat helyt adott az élénk társítással, fokozott beszéd- és tevékenységi késztetéssel, gondolatrohanással, fokozott affectív ingerlékenységgel, nyugtalansággal és situatív humorral járó átmeneti állapotképnek. Kleist a „Witzelsucht“-ot a 7 késői koponyasérüléses esetben szerzett tapasztalatainak értelmében az illemérzés, az önbe-