Magyar Pszichológiai Szemle 13. (1940)

1940 / 1-4. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó

ELNÖKI MEGNYITÓ. A MAGYAR P­SYCHOLOGIAI TARSASAG 1940. MÁJUS 19-ÉN TARTOTT RENDES KÖZGYŰLÉSÉN ELŐADTA: BENEDEK LÁSZLÓ. Tisztelt Közgyűlés! Amidőn a mai közgyűlést megnyitom, üdvözlöm Társa­ságunk megjelent tagjait és vendégeit, és egyúttal megemléke­zem azon jelentős veszteségekről, amelyek a psychologiát, il­letve a Magyar Psychologiai Társaságot érték. Legutóbbi működési évünk alatt halt el Freud Zsigmond, a lélekelemzés atyja, akinek működése nemcsak a psychologiá­­nak és a neuropsychiatriának fejlődésére volt jelentős hatással, hanem a kultúrphilosophiát, neveléstudományt, sőt a szépiro­dalmat és aestheticát is félreismerhetetlenül befolyásolta; ilyen­irányú kihatásait az utóbbi évek Shakespeare-tanulmányai az amerikai, angol, francia és német széptani irodalomban jól szemléltetik. Nagy érdeme, hogy a „tudattalan“ constructioi­­nak befolyását a gondolkozásra és cselekvési körre legelőször hangsúlyozta, hogy a symbolumok jelentőségét felismerte, hogy a dynamikus szemléleti módnak postulálásával a lelki folya­matok megértéséhez sok tekintetben közelebb hozott. Freud előtt is akadtak ugyan, akik a tudati tartalmak hátterét keres­ték, de kétségtelen, hogy a Freud után általánossá vált ösztön­­dynamikai felfogás vezetett az érző és cselekvő személyiség mé­lyebb megismeréséhez. Az egyéni életre nézve az ösztönök irá­nyító és hajtó erőket képviselnek. Freud a célokkal kapcsolat­ban, mint az ösztönök repraesentatióiról emlékezett meg. Az ön­­megismerést, a sexuális vágytendentiák elfojtásának tünet­nemző hatását, az örömnyereség szerepét Freud elemezte elő­ször behatóan. Ugyanő már kezdettől fogva egy elméleti rend-

Next