Magyar Pszichológiai Szemle 13. (1940)
1940 / 1-4. szám - BENEDEK LÁSZLÓ: Elnöki megnyitó
ELNÖKI MEGNYITÓ. A MAGYAR PSYCHOLOGIAI TARSASAG 1940. MÁJUS 19-ÉN TARTOTT RENDES KÖZGYŰLÉSÉN ELŐADTA: BENEDEK LÁSZLÓ. Tisztelt Közgyűlés! Amidőn a mai közgyűlést megnyitom, üdvözlöm Társaságunk megjelent tagjait és vendégeit, és egyúttal megemlékezem azon jelentős veszteségekről, amelyek a psychologiát, illetve a Magyar Psychologiai Társaságot érték. Legutóbbi működési évünk alatt halt el Freud Zsigmond, a lélekelemzés atyja, akinek működése nemcsak a psychologiának és a neuropsychiatriának fejlődésére volt jelentős hatással, hanem a kultúrphilosophiát, neveléstudományt, sőt a szépirodalmat és aestheticát is félreismerhetetlenül befolyásolta; ilyenirányú kihatásait az utóbbi évek Shakespeare-tanulmányai az amerikai, angol, francia és német széptani irodalomban jól szemléltetik. Nagy érdeme, hogy a „tudattalan“ constructioinak befolyását a gondolkozásra és cselekvési körre legelőször hangsúlyozta, hogy a symbolumok jelentőségét felismerte, hogy a dynamikus szemléleti módnak postulálásával a lelki folyamatok megértéséhez sok tekintetben közelebb hozott. Freud előtt is akadtak ugyan, akik a tudati tartalmak hátterét keresték, de kétségtelen, hogy a Freud után általánossá vált ösztöndynamikai felfogás vezetett az érző és cselekvő személyiség mélyebb megismeréséhez. Az egyéni életre nézve az ösztönök irányító és hajtó erőket képviselnek. Freud a célokkal kapcsolatban, mint az ösztönök repraesentatióiról emlékezett meg. Az önmegismerést, a sexuális vágytendentiák elfojtásának tünetnemző hatását, az örömnyereség szerepét Freud elemezte először behatóan. Ugyanő már kezdettől fogva egy elméleti rend-