Magyar Pszichológiai Szemle 19. (1962)

1962 / 1. szám - KOVALJOV, A. G.: A tanuló személyiségének tanulmányozása pszichológiai pedagógiai kísérleti módszerrel

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA XIX. KÖTET ÚJ SOROZAT 3. 1962. 1. SZÁM A TANULÓ SZEMÉLYISÉGÉNEK TANULMÁNYOZÁSA PSZICHOLÓGIAI PEDAGÓGIAI KÍSÉRLETI MÓDSZERREL A. G. KOVALJOV Egyetem, Leningrád A tanuló személyiségének tanulmányozása rendkívül bonyolult feladat Megköveteli a pszichológia törvényszerűségeinek mélyreható ismeretét, vala­mint a különböző életkorú gyermekekkel való érintkezés gyakorlati tapasz­talatát. A személyiség sokoldalú, felszíne és mélysége van. Ezért nem minden esetben sikerül a viselkedés egyes mozzanatai alapján megérteni az ember igazi viszonyát az élet egyik vagy másik jelenségéhez. A személyiség tulajdonságai a valóság visszatükröződésének, a nevelésnek és az oktatásnak a folyamatában formálódnak. Ezek az élet visszatükröződésének folyamatában formálódó sajátosságok megerősödve maguk is hatnak a valóság érzékelésének jellegére. Éppen ezért a visszatükröződés folyamatainak elemzésénél nem szabad figyel­men kívül hagyni a személyiség viszonyát, annak erkölcsi meggyőződését, szokásait, egészében véve — jellemvonásait. Éppen ezért a folyamatok tanulmányozása — még ha azok egészen egy­szerűek is — nem analitikus, hanem analitikus-szintetikus megközelítést kíván. Az embert minden oldalról, tevékenységének legkülönbözőbb viszonyai között tanulmányozva, élettörténetéhez fordulva, lehetővé válik pszichológiai alkati sajátosságainak felderítése, s ezzel együtt az alapvető és a vezető tulaj­donságok kiválasztása, kölcsönös kapcsolatuk és kölcsönhatásuk bemutatása, valamint keletkezésük és fejlődésük forrásainak a megállapítása. Éppen ezért érthető, hogy az iskolás gyermek vizsgálatánál feltétlenül különös figyelmet kell fordítani a személyiség általános pszichológiai és jellem­pszichológiai vizsgálatának társítására. Hasonló társítás szükséges nemcsak a személyiség pszichológiájának vizsgálatához, hanem általános pszichológiai vizsgálatához is, mert csak ez teszi lehetővé az egyoldalú analitikus megközelítés (a funkcionalizmus) leküzdését a tanulók pszichológiai fejlődésének tanulmányozásában és az egyoldalú szintetikus jelleg kiküszöbölését a tanulók egyéni tipológiai vizsgálatában. Ahhoz, hogy a tanuló képességeit tanulmányozzuk, előzetes ismeretekkel kell rendelkeznünk a gyermek tanuláshoz és munkához való viszonyáról — részletesen az egyes tantárgyakhoz és munkafajtákhoz — (hajlamok és érdek­lődések), jól kell ismernünk a gyermek munkaképességét, ismereteit és kész­ségeit, munkamódszerét, stílusát, jellemének sajátosságait és élettörténetét. Összevetve ezeket az adatokat azokkal az eredményekkel, amelyeket a tanuló a munkában elért, megállapíthatjuk képességeinek sajátosságait. Ily módon az egyes sajátosságok tanulmányozása az iskolás egész személyiségének a tanul­­ ó Magyar Pszichológiai Szemle 1

Next