Magyar Pszichológiai Szemle 19. (1962)

1962 / 1. szám - KOVALJOV, A. G.: A tanuló személyiségének tanulmányozása pszichológiai pedagógiai kísérleti módszerrel

mányozásától függ. Másrészről a képességeknek, mint a személyiség egyes sajátosságainak az ily módon való tanulmányozása mellett nem szabad figyel­men kívül hagyni a folyamatok elemzését. Ismeretes, hogy a valóság érzéki visszatükröződéseinek folyamatai a specifikus tevékenység és a nevelés fel­tételei között speciális szenzoros organizációhoz vezetnek, amely a képesség­nek szilárd bázisát képezi. Nem kevésbé fontos a képzeletnek, mint folyamat­nak és mint a képesség, néhány esetben pedig a jellem vezető tulajdonságának a sajátosságait megismerni. Ily módon a tanuló általános pszichológiai és személyiség-pszichológiai tanulmányozása gazdagítja a pszichológia ezen két területét, a leglényegesebb azonban természetesen az, hogy felfegyverzi a gyakorlat embereit a tanulók sokoldalú megismerésének és nevelésének módszerével. A tanuló személyiségének tanulmányozása elválaszthatatlan az őt for­máló nevelési és egyéb körülmények vizsgálatától. Különösen fontos, de ugyan­akkor igen nehéz a nevelés és a körülmények kölcsönös kapcsolatának a tanuló jellemének és viszonyainak fejlődésére gyakorolt hatását vizsgálnunk. A tanítók általában összevetik a tanuló iskolai viselkedését a felületesen tanulmányozott családi élet viszonyaival és egyáltalán nem tanulmányozzák a tanulónak a családon és iskolán kívüli kapcsolatait, viszonyait, érdeklődését, hajlamait és vonzódásait. Az ember életkörülményeinek és tevékenységének a tanulmányozásánál ki kell választani azokat a kölcsönös emberi kapcsolatokat, amelyek formálják a személyiség erkölcsi-pszichológiai tulajdonságait. Különös jelentősége van a családi és iskolai nevelési rendszer tanulmányozásának, e kettő egymásra­­épülésének vagy ellentmondásosságának, amely létrehozza egyik esetben a jellem teljességét, másik esetben ellentmondásosságát, esetenként pedig meg­határozza a személyiség kétarcúságát. Nagyon mélyen kell tanulmányozni a kollektívát, annak szerkezetét, a tanuló elhelyezkedését a kollektívában, a különböző tanulócsoportok és az egész kollektíva hozzá való viszonyát. A helyzet az, hogy a gyermekek igen könnyen kerülnek egymás hatása alá, és az egyes tanulók tekintélyétől függően kisebb vagy nagyobb mértékben kölcsönösen hatnak egymásra. A mély baráti érzéssel rendelkező serdülő számára a kollektíva hangulata és véleménye döntő jelentőségű. Ezzel magyarázható a jó kollektíva személyiségre gyakorolt pozitív hatása, valamint az álkollektíva negatív hatása még a jól nevelt tanulóra is. Ebből következik, hogy az egyéni pszichológiai kutatásokat állandóan társí­tani kell a szociálpszichológiai tanulmányozással. Le kell küzdeni egyik oldalról azt az egyes pszichológusoknál megnyil­vánuló tendenciát, hogy a tanuló személyiségét elszakítva vizsgálják attól a kollektívától, amelyben él és formálódik (itt nem vehetjük számításba a kollektíva szerepéről szóló deklarációkat), másik oldalról az olyan törekvéseket, amelyek a kollektívát vizsgálva megfeledkeznek arról az egyszerű tényről, hogy a kollektíva konkrét személyekből áll, akiknek megvannak a maguk egyéni sajátosságaik, és ezek határozottan szerepet játszanak az életükben és a fejlődésükben. A kollektíva vizsgálatánál a figyelem általában a szervezeti kérdésekre, a kollektíva színvonalára és struktúrájára összpontosul, de majdnem figyelmen kívül marad a kollektíva hangulatának, dinamikájának és fejlődésének a tanul­mányozása. 2

Next