Magyar Pszichológiai Szemle 21. (1964)
1964 / 1. szám - TOVÁBBKÉPZÉS ÉS VITA - SZÁNTÓ ÉVA: A beszédfelismerés egyik modelljéről
Továbbképzés és Vita A BESZÉDFELISMERÉS EGYIK MODELLJÉRŐL DR. SZÁNTÓ ÉVA kandidátus MTA Nyelvtudományi Intézet Az utóbbi évtizedekben az elektroakusztikai kísérleti lehetőségek olyan méretekben fejlődtek és tökéletesedtek, hogy a beszédfolyamat akusztikai aspektusának vizsgálása szinte háttérbe szorította a kiejtés vizsgálatát, így például Jakobson, Fant, Halle 1955-ben megjelent munkájában a legrészletesebben a megkülönböztető, differenciális jegyek akusztikai (spektrális) paraméterei vannak kidolgozva. A fonémák megkülönböztető jegyeinek elmélete a legtöbb országban ismertté vált, további kísérletezésekkel helyesbítették vagy cáfolták. Adott esetben csak arra célszerű kitérni, hogy a kísérletezések elemzéséből a nyelvészek nagy része azt a következtetést vonta le, hogy a beszédfolyamat akusztikai és artikulációs paramétereinek egymáshoz való viszonya bonyolultabb, mint ahogy ezt elképzelték a megkülönböztető jegyekről szóló elmélet szerzői, és nem határozható meg a legtöbb esetben, hogy ennek vagy annak az artikulációs mozzanatnak a spektrum melyik meghatározott paramétere felel meg. Ezenkívül az idetartozó másik következtetés, amely a kísérletezések során kialakult, hogy a hangfelismerésben az artikulálás döntő szerepet játszik.P. Ladefoged, The perception of speech. Mechanisation of thought processes. Proceedings of a symposium, vol. 1. London, 1959, 404— 405; A. Liberman, Some results of research on speech perception. The Journal of the Acoustical Society of America, vol. 29, 1957, 117.) Ezzel kapcsolatban az alábbiakban szó lesz a fiatal, de már neves szovjet fiziológus L. A. Csisztovics néhány cikkéről. (L. Csisztovics, V. Aljakrinszkij, V. Abuljan, Klasszifikacija zvukov recsi pri ih bisztram povtorenyii. A beszédhangok osztályozása a gyors ismétlés folyamatában. Akusztyicseszkij zsurnal 1960 [VJ] 3, 392—398. L. Csisztovics, Vremennije zagyerzski pri povtorenyii szlisimoj recsi. A késedelem hossza a hangos beszéd ismétlésekor. Voproszi pszichologii 1960/1. 114 — 120. L. Csisztovics, Tyekuscseje raszpoznavanyije recsi cselovekom. A beszéd folyamatos felismerése az ember által, Masimnij perevod i prikladnaja lingvisztyika, 1961/6. 43—56.) Mint már szó volt erről, Csisztovics fiziológus és nem nyelvész, ezért fent említett cikkeiben érthetően a speciális nyelvészeti vonatkozású kérdések nem jutnak kellő mértékben kifejezésre. A szerző célja, hogy bizonyos pszichofiziológiai kísérletek alapján az emberi auditív beszédfelismerést modellálja, hogy ezt a modellt a gépi beszédfelismerési rendszer konstruálásában felhasználhassák. Csisztovics szerint az ember és a technikai rendszer által történő beszédfolyamat-felismerést egyaránt dekódolási folyamatnak lehet tekinteni. Ebben a folyamatban a rendszer bemeneténél ható hangfolyamat átkódolódik döntések sorozatává, amelyben minden egyes döntés a beszédfolyamat bizonyos szakaszának felel meg. A felismerő rendszer működéséhez szükséges, hogy az a reáható szignálok mintájának készletével rendelkezzék, hogy ezeket a már átkódolt szignálokat össze tudja egyeztetni a rendelkezésében levő mintákkal és döntést tudjon hozni — a megfelelő mintákat kiválassza. Lényeges a rendszer működésében, hogy ezek a minták minek felelnek meg, szónak vagy mondatnak, vagy pedig a szótagok, illetve hangok egyes jegyeinek. Minél nagyobb beszédegységnek felel meg a minta, annál nagyobb a készlet mintaegységeinek száma, annál nagyobbnak kell lennie a felismerő rendszer emlékezet-kapacitásának és ebből kifolyólag annál hosszabb idő (időtartam) telik el a bemeneti szignál hatása és a kimeneti szignál létrejötte között. A szerző ezt az időtartamot késedelemnek (zagyerzska) nevezi. Pszichofiziológiai kísérletei ezt a késedelmet vizsgálják a hangos beszéd gyors ismétlése folyamatában. Csisztovics arra