Magyar Pszichológiai Szemle 21. (1964)

1964 / 1. szám - TOVÁBBKÉPZÉS ÉS VITA - SZÁNTÓ ÉVA: A beszédfelismerés egyik modelljéről

Továbbképzés és Vita A BESZÉD-FELISMERÉS EGYIK MODELLJÉRŐL DR. SZÁNTÓ ÉVA kandidátus MTA Nyelvtudományi Intézet Az utóbbi évtizedekben az elektroakusz­tikai kísérleti lehetőségek olyan méretek­ben fejlődtek és tökéletesedtek, hogy a beszédfolyamat akusztikai aspektusának vizsgálása szinte háttérbe szorította a ki­ejtés vizsgálatát. így például Jakobson, Fant, Halle 1955-ben megjelent munká­jában a legrészletesebben a megkülönböz­tető, differenciális jegyek akusztikai (spekt- rális) paraméterei vannak kidolgozva. A fonémák megkülönböztető jegyeinek elmélete a legtöbb országban ismertté vált, további kísérletezésekkel helyesbítették vagy cáfolták. Adott esetben csak arra célszerű kitérni, hogy a kísérletezések elemzéséből a nyelvészek nagy része azt a következtetést vonta le, hogy a beszéd­folyamat akusztikai és artikulációs para­métereinek egymáshoz való viszonya bo­nyolultabb, mint ahogy ezt elképzelték a megkülönböztető jegyekről szóló elmélet szerzői, és nem határozható meg a legtöbb esetben, hogy ennek vagy annak az arti­kulációs mozzanatnak a spektrum melyik meghatározott paramétere felel meg. Ezen­kívül az idetartozó másik következtetés, amely a kísérletezések során kialakult, hogy a hangfelismerésben az artikulálás döntő szerepet játszik. (P. Ladefoged, The perception of speech. Mechanisation of thought processes. Proceedings of a symposium, vol. 1. London, 1959, 404— 405; A. Liberman, Some results of research on speech perception. The Journal of the Acoustical Society of America, vol. 29, 1957, 117.) Ezzel kapcsolatban az alábbiakban szó lesz a fiatal, de már neves szovjet fizioló- gus L. A. Csisztovics néhány cikkéről. (L. Csisztovics, V. Aljakrinszkij, V. Abuljan, Klasszifikacija zvukov recsi pri ih bisztróm povtorenyii. A beszédhangok osztályozása a gyors ismétlés folyamatá­ban. Akusztyicseszkij zsurnal 1960 [VJ] 3, 392—398; L. Csisztovics, Vremennije zagyerzski pri povtorenyii szlisimoj recsi. A késedelem hossza a hangos beszéd ismét­lésekor. Voproszi psziehologii 1960/1. 114 — 120; L. Csisztovics, Tyekusc.seje raszpoz- navanyije recsi cselovekom. A beszéd fo­lyamatos felismerése az ember által, Ma- sinnij perevod i prikladnaja lingvisztyika, 1961/6; 43—56.) Mint már szó volt erről, Csisztovics fiziológus és nem nyelvész, ezért fent emlí­tett cikkeiben érthetően a speciális nyel­vészeti vonatkozású kérdések nem jutnak kellő mértékben kifejezésre. A szerző célja, hogy bizonyos pszichofiziológiai kí­sérletek alapján az emberi auditív beszéd­felismerést modellálja, hogy ezt a modellt a gépi beszédfelismerési rendszer konst­ruálásában felhasználhassák. Csisztovics szerint az ember és a tech­nikai rendszer által történő beszédfolya- mat-felismerést egyaránt dekódolási folya­matnak lehet tekinteni. Ebben a folya­matban a rendszer bemeneténél ható hang­folyamat átkódolódik döntések sorozatává, amelyben minden egyes döntés a beszéd­folyamat bizonyos szakaszának felel meg. A felismerő rendszer működéséhez szük­séges, hogy az a reáható szignálok mintá­jának készletével rendelkezzék, hogy eze­ket a már átkódolt szignálokat össze tudja egyeztetni a rendelkezésében levő min­tákkal és döntést tudjon hozni — a meg­felelő mintákat kiválassza. Lényeges a rendszer működésében, hogy ezek a min­ták minek felelnek meg, szónak vagy mon­datnak, vagy pedig a szótagok, illetve hangok egyes jegyeinek. Minél nagyobb beszédegységnek felel meg a minta, annál nagyobb a készlet mintaegységeinek száma, annál nagyobbnak kell lennie a felismerő rendszer emlékezet-kapacitásának és ebből kifolyólag annál hosszabb idő (időtartam) telik el a bemeneti szignál hatása és a ki­meneti szignál létrejötte között. A szerző ezt az időtartamot késedelemnek (za- gyerzska) nevezi. Pszichofiziológiai kísérletei ezt a kése­delmet vizsgálják a hangos beszéd gyors ismétlése folyamatában. Csisztovics arra 105

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék