Magyar Pszichológiai Szemle 25. (1968)
1968 / 1-2. szám - LEONTYEV, A. N.: A szovjet pszichológia távlati problémái
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG FOLYÓIRATA XXV. KÖTET ÚJ SOROZAT 9. 1968. 1—2. SZÁM A SZOVJET PSZICHOLÓGIA NÉHÁNY TÁVLATI PROBLÉMÁJA A. N. LEONTYEV akadémikus Moszkvai, Egyetem Pszichológiai Kar A szovjet pszichológiai tudomány komoly eredményeket mutathat fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján. Elegendő az olyan sarkalatos problémák kidolgozásában elért eredményeire utalnunk, mint az emberi pszichikum társadalmi-történeti természete, a tevékenység, vagy a tudat problémája. Egyúttal új távlatok is nyíltak a pszichológia előtt, azoknak a mélyreható változásoknak következtében, amelyeket az utóbbi évek folyamán átélt. A változások abban állnak, hogy a pszichológia problémaköre lényegesen gazdagodott, kibővültek kapcsolatai a gyakorlattal, határterületi kutatásai intenzívebb fejlődésnek indultak, s amellett módszertanilag is korszerűsödött, matematikai módszerekkel gazdagodott, és széles körben felhasználja az elektrofiziológiai és egyéb indikátorokat. Aránylag nem is olyan régen a pszichológiai munkák legnagyobb része valamilyen formában pedagógiai problémákhoz kapcsolódott; a gyermekek oktatása és nevelése volt a legfőbb gyakorlati terület, amelyet a pszichológia kiszolgált. Most erősen megváltozott a helyzet: az élet rengeteg olyan időszerű problémát vetett fel a pszichológia számára, amely messze túlmegy a pedagógia határain. Mindenekelőtt olyan problémák ezek, amelyeknek forrása a technikai forradalomban és az emberi munkafunkciók ezáltal előidézett változásában rejlik. A termelés automatizálásának fejlődése, az automatizált vezérlési rendszerek kialakítása oda vezetett, hogy az operátor-munkás munkájának tartalma lényegében pszichológiai síkra helyeződött át, az észlelési, bevésési, gondolkodási folyamatok síkjára. Ez pedig gyökeresen megváltoztatta a pszichológia szerepét a tudományos munkaszervezési problémák megoldásában és a termelési technika tökéletesítésében. Amikor a munkás munkatevékenységében a külső, motorikus műveletek végzése foglalta el a fő helyet, akkor olyan feladatok állottak előtérben, mint e műveletek végrehajtási eljárásainak ésszerűsítése, a szerszámok és munkagépek legteljesebb alkalmazkodása az ember anatómiai és fiziológiai lehetőségeihez, a legelőnyösebb munkarend meghatározása stb. Mindezeket a feladatokat — legalábbis első megközelítésben — meg lehetett oldani az elemi antropometriai, fiziológiai és higiéniai adatokból kiindulva, a fokozatosan felgyülemlő gyakorlati tapasztalatok alapján, sőt olykor egyszerűen a józan észre támaszkodva. Természetesen ilyen körülmények között is számos komoly pszichológiai probléma merült fel (főként a szakmai kiválasztással kapcsolatban), de általában a pszichológiai kutatások szerepe viszonylag nem volt nagy. Ma már más a helyzet. Döntő jelentőségűvé vált az úgynevezett „pszichológ Magyar Pszichológiai Szemle”