Magyar Pszichológiai Szemle 26. (1969)
1969 / 1. szám - KEDROV, B. M.: A tudományos kutatás útjairól
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG FOLYÓIRATA XXVI. KÖTET___________ÚJ SOROZAT 10.___________1969. 1. SZÁM A TUDOMÁNYOS ALKOTÁS ÚTJAIRÓL B. M. KEDROV akadémikus SZTA Természettudomány- és Technikatörténeti Intézete A tudományos alkotás fogalma nagyon széles. Átfogja lényegében a tudományos tevékenység egész területét, de legalábbis annak központi részét. E cikkben szűkebb feladatot tűzünk magunk elé: a tudományos felfedezésnek — mint a tudományos alkotás legfontosabb elemének néhány aspektusát tekintjük át. 1. Tudományos felfedezésről szólva feltételezik, hogy a kutató nagy munkát fordított az igazság feltárására, a jelenség lényegéig való eljutásra, a jelenséget maga alá rendelő törvény kimutatására. A lényeget azonban fedik és rejtik a számunkra látható jelenségek, ezért azt közvetlenül észrevenni nem lehet, hanem meg kell keresni, fel kell fedezni, meg kell találni. .. . . . Ha a dolgok megjelenési formája és lényege közvetlenül egybeesne, — írja Marx a Tőke 3. kötetében — úgy felesleges lenne minden tudomány . . .” (K. Marx és F. Engels Művei (oroszul), 25. kötet, 384). A dolog úgy is elképzelhető, hogy pl. a még ismeretlen természeti törvény megismerésének útján sajátos „ernyő” vagy „gát” akadályozza az igazság meglátását, s ezek legyőzése nagy szellemi munkaráfordítást követel. Ez esetben a tudományos felfedezés úgy jelenik meg előttünk, mint behatolás az „ernyő” vagy „gát” mögé. Képekben szólva, az igazság számunkra elérhetetlen rejtekhelyen van elzárva, de tudományos megismerésünk képes — sajátos fogások segítségével — felnyitni a bezárt ajtókat, s a számunkra korábban elérhetetlen rejtekbe hatolni. Tehát — felfedni, megtalálni, felkutatni, hogyan nyílnak meg az ismeretlenbe vezető ajtók. Milyen tehát a megismerés útjában álló „ernyő” vagy „gát”jellege? Honnan és miért jön létre? Milyen módon győzzük le? A továbbiakban nem az empirikus jellegű felfedezésekről lesz szó, melyek véghezviteléhez néha elegendő a finom és pontos megfigyelés, hanem azokról a felfedezésekről, melyekben a teoretikus gondolkodás aktívan vesz részt, s melyek új elméletek létrehozásából, új feltevések javaslásából, új törvények és elvek állításából, új fogalmak kidolgozásából állanak. Minden ilyenféle tudományos felfedezés olyan széles elméleti általánosításokon és konklúziókon alapszik, amelyekkel a tudomány az általa tanulmányozott jelenségeket magyarázza. Hogy az ilyen tudományos felfedezések vonatkozásában vizsgált gát kérdését konkrét talajra helyezzük, feltételezzük, hogy gondolkodásunkban valamilyen automatikusan működő apparátus létezik, melynek rendeltetése. Magyar Pszichológiai Szemle