Magyar Pszichológiai Szemle 28. (1971)
1971 / 1. szám - KARDOS LAJOS–BARKÓCZI ILONA–KÓNYA ANIKÓ: Kísérlet a lokomóciós és manipulációs cselekvésformák megtanulásának közvetlen összehasonlítására
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG FOLYÓIRATA XXVIII. KÖTET ÚJ SOROZAT 12. 1971. 1. SZÁM. KÍSÉRLET A LOKOMÓCIÓS ÉS MANIPULÁCIÓS CSELEKVÉSFORMÁK MEGTANULÁSÁNAK KÖZVETLEN ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA DR. KARDOS LAJOS, DR. BARKÓCZI ILONA és DR. KÓNYA ANIKÓ a pszichológiai tudományok a pszichológiai tudományok doktora kandidátusa ELTE Pszichológiai Tanszéke 1. Bevezetés. Kérdésfeltevés A századforduló óta az állati tanulás legkülönbözőbb formáit tanulmányozták rendkívül széles körű kutatásban. E formákat többféleképpenosztályozták a tanulás módja, tárgya, teljesítménye stb. szerint. Az osztályozás általában a rendszeres leírás célját szolgálta — anélkül, hogy a tanulási formák alapját képező mechanizmusok azonosságát vagy különbözőségét eleve feltételezték volna. A tanulási formák kvantitatív összehasonlítására — pl. arra, hogy az állat számára melyik tanulási forma könnyebb vagy nehezebb - viszonylag kevés esetben került sor (ilyen eset pl. : megállapították, hogy azonos feltételek mellett a ,,helytanulás” könnyebb, kevesebb próbát igényel, mint a „reakciótanulás”, Tolman E. C., Ritchie B. F. és Kalish D. 1946). Egyébként kvantitatív összehasonlító vizsgálatokat csak egy tanulási formán belül végeztek (pl. lokomóciós tanulás közönséges és magas útvesztőben, Miles W. R. 1930, vagy a diszkriminációs tanulás a közönséges diszkriminációs dobozban és a LASHLEY-féle ugróállványon és hasonlók). A tanulási formák természete ilyen kvantitatív összehasonlítást a legtöbb esetben nem is tett lehetővé (pl. hogyan hasonlítható össze a latens tanulás a diszkriminációs tanulással abból a szempontból, hogy az állat számára melyik „könnyebb”?). Egyelőre csak azért, hogy kérdésfeltevésünket megmagyarázzuk, saját szempontunk szerint a tanulási formák két csoportját állítjuk egymással szembe. E csoportosítás alapja — a cselekvési formák bizonyos csoportosítása. A cselekvések osztályozásának egyik lehetséges szempontja Hinde szerint a cselekvés következményének számbavétele (Hinde R. A. 1966, 14 old.). E következmények is sokféleképpen osztályozhatók: az általunk javasolt osztályozási szempont: milyen változást eredményez a cselekvés az organizmus környezetében vagy azzal kapcsolatban? A cselekvések e szerint két osztályba sorolhatók: 1. A cselekvés eredményeként a szervezet vagy annak egy része (végtag, fej, törzs stb.) megváltoztatja viszonyát — legtöbbször téri viszonyát — a környezethez, míg maga a környezet változatlan marad; pl. az egész test elmozdul a környezetben (lokomóció), az állat felemeli a lábát a talajtól, elfordítja fejét, lefekszik, becsukja a szemét és hasonlók. 2. A környezet a cselekvés eredményeképpen megváltozik, pl. az állat egy tárgyat elmozdít, átalakít, megrongál (vagy éppen felépít), széttép, harap, rág, bekebelez stb. Az első osztály kiemelkedő formája a lokomóció, az egész test helyváltoztató mozgása. Kiemelkedő, mert: 1. az állati életformának úgyszólván ismérve — éppen a speciális állati táplálkozás ! Magyar Pszichológiai Szemle