Magyar Pszichológiai Szemle 28. (1971)

1971 / 1. szám - KARDOS LAJOS–BARKÓCZI ILONA–KÓNYA ANIKÓ: Kísérlet a lokomóciós és manipulációs cselekvésformák megtanulásának közvetlen összehasonlítására

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA PSZICHOLÓGIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG FOLYÓIRATA XXVIII. KÖTET ÚJ SOROZAT 12. 1971. 1. SZÁM. KÍSÉRLET A LOKOMÓCIÓS ÉS MANIPULÁCIÓS CSELEKVÉSFORMÁK MEGTANULÁSÁNAK KÖZVETLEN ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA DR. KARDOS LAJOS, DR. BARKÓCZI ILONA és DR. KÓNYA ANIKÓ a pszichológiai tudományok a pszichológiai tudományok doktora kandidátusa ELTE Pszichológiai Tanszéke 1. Bevezetés. Kérdésfeltevés A századforduló óta az állati tanulás legkülönbözőbb formáit tanulmányoz­ták rendkívül széles körű kutatásban. E formákat többféleképpen­­osztály­ozták a tanulás módja, tárgya, teljesítménye stb. szerint. Az osztályozás általában a rendszeres leírás célját szolgálta — anélkül, hogy a tanulási formák alapját képező mechanizmusok azonosságát vagy különbözőségét eleve feltételezték volna. A tanulási formák kvantitatív összehasonlítására — pl. arra, hogy az állat számára melyik tanulási forma könnyebb vagy nehezebb - viszonylag kevés esetben került sor (ilyen eset pl. : megállapították, hogy azonos feltételek mellett a ,,hely­tanulás” könnyebb, kevesebb próbát igényel, mint a „reakció­tanulás”, To­lm­an E. C., Ritchie B. F. és Kalish D. 1946). Egyébként kvan­titatív összehasonlító vizsgálatokat csak egy tanulási formán belül végeztek (pl. lokomóciós tanulás közönséges és magas útvesztőben, Miles W. R. 1930, vagy a diszkriminációs tanulás a közönséges diszkriminációs dobozban és a LASHLEY-féle ugróállványon és hasonlók). A tanulási formák természete ilyen kvantitatív összehasonlítást a legtöbb esetben nem is tett lehetővé (pl. hogyan hasonlítható össze a latens tanulás a diszkriminációs tanulással­­ abból a szempontból, hogy az állat számára melyik „könnyebb”?). Egyelőre csak azért, hogy kérdésfeltevésünket megmagyarázzuk, saját szempontunk szerint a tanulási formák két csoportját állítjuk egymással szembe. E csoportosítás alapja — a cselekvési formák bizonyos csoportosítása. A cselek­vések osztályozásának egyik lehetséges szempontja Hinde szerint a cselekvés következményének számbavétele (Hinde R. A. 1966, 14 old.). E következ­mények is sokféleképpen osztályozhatók: az általunk javasolt osztályozási szempont: milyen változást eredményez a cselekvés az organizmus környezetében vagy azzal kapcsolatban? A cselekvések e szerint két osztályba sorolhatók: 1. A cselekvés eredményeként a szervezet vagy annak egy része (végtag, fej, törzs stb.) megváltoztatja viszonyát — legtöbbször téri viszonyát — a környezet­hez, míg maga a környezet változatlan marad; pl. az egész test elmozdul a kör­nyezetben (lokomóció), az állat felemeli a lábát a talajtól, elfordítja fejét, lefek­szik, becsukja a szemét és hasonlók. 2. A környezet a cselekvés eredményeképpen megváltozik­, pl. az állat egy tárgyat elmozdít, átalakít, megrongál (vagy éppen felépít), széttép, harap, rág, bekebelez stb. Az első osztály kiemelkedő formája a lokomóció, az egész test helyváltoztató mozgása. Kiemelkedő, mert: 1. az állati életformának úgyszólván ismérve — éppen a speciális állati táplálkozás­ ! Magyar Pszichológiai Szemle

Next