Magyar Pszichológiai Szemle 40. (1983)

1983 / 1. szám - AJKAY KLÁRA–SZAKÁCS FERENC: Kognitív diszpozíciók hatása a pszichodráma-játékban

I* KOGNITÍV DISZPOZÍCIÓK HATÁSA A PSZICHODRÁMA-JÁTÉKBAN AJKAY KLÁRA Központi Állami Kórház Pszichoterápiás Osztály SZAKÁCS FERENC Országos Ideg- és Elmegyógyászati Int. Kim­. Pszich. Kat. Láb. Számos pszichoterápiás eljárás köztök a Moreno-féle pszichodráma is - azon az elven alapul, hogy a beteg a kezelés folyamata során önmagáról szerzett fontos új ismere­tek érvényességét belátja s ennek révén hibás viselkedésének korrigálására válik képessé. A pszichodráma során különösen jó esélye van a betegnek erre a belátásra, mert a cselek­vésben közvetlenül megnyilvánulhatnak sokszor nem verbalizálható indítékok, élmények is. A játékok során feltáruló jelenségek jobb értelmezéséhez az általános szakismereti (csoportdinamika, pszichoterápia, pszichopathológia) anyagon túl arra is szükség van, hogy a műfajspecifikus ismereteket összehasonlíthassuk a különböző kórformák (neuro­tikus, pszichotikus) esetében, valamint az eljárás hatásmechanizmusát követni tudjuk. Ezt a célt szolgálja az ún. aktome­triai regisztrálási technika (Mérei F. és vitsai., 1980. A dramatikus játékok jelrendszerének feldolgozása, Pszichológia). A regisztrálással a cso­port által együttesen kitermelt helyzetekben megnyilvánuló egyéni viselkedésminták követésére is lehetőség nyílik, felvázolhatjuk az egyén jellemző viselkedési stratégiáit. A kritikus helyzetekben itt az egyén olyan viselkedést tanúsít, amelyben mind személyi­ség diszpozíciói, mind a szituáció meghatározó ereje érvényesül. Technikailag megoldat­lan még az a probléma, hogy az aktometriai regisztrátumban kapott képünk, milyen mér­tékben függ egyik vagy másik tényezőtől. Munkánkban egy kétéves önismereti pszicho­­dráma csoport regisztrált anyagát használtuk fel. Néhány fontosabb egyéni aktometriai mutatót (aktivitás, involvációs szint, pozíciók stb.) hasonlítunk össze (korreláció-elem­zés) személyiségvizsgálatok (Rotter-féle külső-belső kontroll, MMPI szenzitizátor-represz­­szor skála, Rokeach-féle értékvizsgálatból készülő személyiségjellemzők) eredményeivel. A pszichodrámában a játékok előkészítése során a „bemelegítő” spontán beszélgetési szakaszból kiemelt témát rendszerint a terapeuta fogalmazza meg ugyan, de korántsem egyedül határozza meg. Játékká a csoport tagjainak aktuális problémái, indulatai, motivációi által meghatározott témát szervezi úgy, hogy dramatizálási munkájában a csoport tagjai is segítik. A helyzetek, szerepek kialakításában meghatározó tényezővé válik a segítők helyzettel­­szerepekkel kapcsolatos egyéni élettapasztalata (sikeres sikertelen viselkedés­­sablonok), vágyak, fantáziák stb. és az a csoporttapasztalat, amelyre az előző együttes események során tettek szert (csoportnormák, hagyományok, érté­kek, egymásra vonatkozó ismeretek stb.). A végül is kialakuló „szituatív drá­­mahelyzet”-nek azonban nem kevésbé fontos meghatározói azok az előzetes elgondolások, amelyekkel ez az előkészületi munka folyik. A helyzet kimene­telére vonatkozóan szinte mindenkiben van ui. valamilyen, többé-kevésbé megfogalmazott várakozás, hisz mindenkinek van tapasztalata pl. arról, hogyan szokott (az ő életében) lezajlani ilyen esemény, hogyan kell (szerinte) ilyen helyzetben viselkedni, és hogyan kellene a szerepeket (a játékosoknak) eljátszaniuk. A terapeutában ezenkívül szakmai szempontokon alapuló felte-

Next