Magyar Pszichológiai Szemle 52. (1996)
1996 / 1-3. szám - HUNYADY GYÖRGY: A budapesti tudományegyetem és a pszichológia
A BUDAPESTI TUDOMÁNYEGYETEM ÉS A PSZICHOLÓGIA Nyitó előadás a Magyar Pszichológiai Társaság 1996. évi tudományos nagygyűlésén* HUNYADY GYÖRGY ELTE Társadalom- és Neveléspszichológiai Tanszék A Pszichológiai Társaság nagygyűléseinek immár formálódó hagyománya, hogy más és más egyetem fogadja be őket és működik közre megszervezésükben, s e fogadás és közreműködés egy elemeként önmagát is bemutatja a nagygyűlés résztvevőinek. Sokan jelen lehettünk, amikor a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem adott képet önmagáról, melynek nem mellékes és talán nem is haszontalan előzményeként az egyetem maga számot vetett a pszichológiai szakterület művelésének tartalmi jellegzetességeivel és szervezeti fejődésmenetével. Ennek folytatásaként kaptam a megtisztelő felkérést a Társaság elnökségétől, hogy e megnyitón az 1996. évi nagygyűlést befogadó intézmény, az ELTE és a pszichológia viszonyáról kerekítsek körképet. A mi intézményünk és a tudományterület kapcsolata van oly sokrétű, s egyszersmind oly homályba vesző és reflektálatlan, hogy a megszabott időkeretben csak vállalt szubjektivizmussal lehet róla szólni. A mi történetünk közel száz év. Történeti szempontból csonka lenne, ha figyelmünket az Eötvös Lorándról elnevezett egyetemre korlátoznánk. Ha viszont "a budapesti tudományegyetem" elnagyoltabb megjelöléssel élünk, akkor okunk és jogunk van kitérni a jogelőd intézmény, a Magyar Királyi (majd a Magyar Királyi Pázmány Péter) Tudományegyetem fennállásának időszakára is. S ma, a felsőoktatási integráció meghirdetésének idején, ki tudja, hogy nem járunk-e így közelebb a jövő terminológiájához is. A pszichológia egyetemi történetét, bármily vázlatosan is, legalább hét szakaszra tagolhatjuk. Az első a kezdetek szórt próbálkozásainak időszaka, amelynek félsikere abban állt, hogy a forradalmak idején létrehoztak egy pszichológiai katedrát, de ennek működését politikai okokból szüneteltették. A két világháború közötti hosszú és elhanyagolt egyetemtörténeti szakasz mindenekelőtt Kornis Gyula markáns művelődéspolitikai alakjához köthető. A világháború és az azt követő évek pezsgő erjedése, mint harmadik szakasz, itthon valóra nem váltható szakmai ígéreteket termett. (48-49-ben kezdődően) az 50-es években csontig fogyott a pszichológia, melynek túléléséért szelíd kompromisszumaival folytatott heroikus küzdelmet Kardos . Az előadás 1996. május 22-én hangzott el az MTA Kongresszusi termében. Magyar Pszichológiai Szemle, 1996, LII. (36.), 1-3.3-16.