Magyar Pszichológiai Szemle 52. (1996)

1996 / 1-3. szám - HUNYADY GYÖRGY: A budapesti tudományegyetem és a pszichológia

Lajos, kinek nevével és nevében éled majd újra tudományterületünk a 60-as évek fordulóján. A belső szervezeti dichotómia viszonyai között érik be az ún. trifurkációs pszichológusképzés, ami utóbb az egyszakos alapképzés és a háromirányú szakképzés rendszerében teljesedik ki. A hatodik szakaszról azt mondhatnám, hogy az egyetemi­akadémiai dichotómia viszonyai között éltük le a 80-as éveket, annak szervezeti és generációs váltásaival. S végül a "megvalósult pluralizmus" névvel is becézhetjük a képzés laza és variábilis szerkezetét és szervezetét az ELTE mai bölcsészkarán. Legyen szabad itt rátérnem az első történeti szakaszra. A pszichológia egyetemi előtörténete - ha őszinték vagyunk - nem elsősorban a bölcsészettudományi karhoz kötődik. A szórványos, ám kreatív előzményekhez tartozik a jogbölcselet professzorának, Pikter Gyulának az 1900-ban német nyelven, Lipcsében megjelentetett kötete, amely a lelki jelenségek idegrendszeri lokalizációjának tendenciájával szemben a szervezet egészének a külvilág ingereihez való reaktív alkalmazkodásáról elmélkedett. Közel egy időben, 1899-ben alapítja meg Ranschburg Pál egy gyógyult betegétől kapott 2000 forintos adományból az Egyetemi Psychofizikai Laboratóriumot, amelyet ekkor az elmeklinikához kapcsoltak. Ranschburg néhány évvel korábban, nálunk úttörő módon már megkezdte a pszichológiai kísérletezést, elsőként az érzéketlenség tárgykörében. Az egyetemhez csak rövid ideig csatlakozó laborban - mint írtam - az aggok pszichofiziológiájával foglalkozott, s előrehaladt emlékezetvizsgáló módszerének kidolgozásában és bevezetésében. Egyetemtörténeti szempontból sajnálatos, ám a kutatómunka nézőpontjából viszont bizonyosan előrevivő volt, hogy alig két év múltán a "vallás és közoktatási miniszter rendeletéből" új helyiségeket kap a laboratórium a Mosonyi utcai állami kisegítő iskola épületében, s 1904-ben, amikor az első kísérleti pszichológiai kongresszuson Giessenben Ranschburg bemutatja nemzetközi figyelmet kiérdemlő eredményeit a homogén gátlásról, akkor már nem egyetemünkön dolgozik. (Legyen szabad ezen történeti adalékokból kiemelnem két korszerű tanulságot, egyrészt hogy szakmánk kezdetei idején az úttörő tudós szponzort keresett és talált, másrészt hogy a miniszteri hatókör ez időben kiterjedt az épületgazdálkodási részletekre is.) A második pszichológiai laboratórium szintén a orvostudományi karon, az általános kórélettani intézetben létesült, a Göttingából hazatért Révész Géza vezetésével.1­2 Ő volt az, aki 1908-tól előbb magántanárként, majd helyettes tanárként kísérleti lélektant kezdett tanítani a tudományegyetemen. A német rendszerű egyetemi világban kiemelkedő jelentősége volt a nyilvános rendes tanári rang elnyerésének. (Zárójelben mondom, hogy ezt jól példázza Ottó Münsterberg pályája, aki azért hagyta el a kontinenst, s ment Amerikába, s vált az alkalmazott lélektan gigantikus figurájává ott, mert erre az egyetemi magaslatra a német nyelvterületen nem tudott eljutni. 1 Részletesen 1. Ranschburg Pál (1942): A magyar lélektani törekvések. In: Harkai Schiller Pál (szerk.): A lelki élet vizsgálatának eredményei. Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézete, Budapest. 471-496. 2 Gábor Éva (1991): Révész Géza (1878-1955). In: Kiss György (szerk.): Tanulmányok a magyar pszichológia történetéből. Pszichológiai Műhely, 7. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 24-36. 4

Next