Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-01-24 / 4. szám

64 öntudatának és önismeretének adja tanúságát. Más szempont alá érnek valamely költő első nyilatkozásai a közönség előtt; ott a nem szoros vá­logatást a critica megbocsátja, mert a költő sem többet sem kevesebbet nem ad, mint költői egyediségét; de midőn munkáit öszvegyítjti, már nem csak mint előállító, hanem mint criticus is jelenik meg, ki egy­más (bár csak­ kevéssel ez előtti) korának műveit, mint az első hív és kedves elfogulás múltával maga által megvizsgált és újra magáéivá fogadottakat, nyújtja át a tekintet nélküli bírálatnak. Petőfi munkái közt sok a jeles, de van gyenge is, s azért, ha maga szerkeszti ez öszves kiadást, óhajtható hogy bírálói szigorral járjon el inkább a választásban mint atyai kímé­lettel ; ezenkívül saját érdekében kívánjuk, bár előbbi művei simítgatá­­sára minél lelkismeretesb gondot fordítson. Azok megérdemlik azt. — Halljuk, Lisznyai Kálmán is gyűjti verseit, Jókay Móricz beszélyeit, Kal­­már József „Nők könyve“ czim alatt különféle elmefuttatásait s tov.: két­ség kívül nagyobb kisebb mértékben adományozott fiatal írók, de nem korálják-e ez összegyűjtéseket, reménylik-e, hogy a hely, melyet az iro­dalomban elfoglalandanak velük, egészen az lesz, melyet fiatal keblük óhajt? nem tartanak-e attól, hogy egykor okuk lehet e lépést nem tör­téntnek kívánni? Míg az egyenként előterjesztett munkácskák szerény kísérletek képében jelennek meg, az összegyűjtöttek bátran a critica és história birószéke elébe lépnek, ebben tekintetet és helyet követelve. Meg fog-e az nekik mindenkor adatni? s nem fog-e néha a lapirodalom me­zején mint tehetséget mutató kezdő, szívesen látott fiatal író mint könyv­szerző visszautasíttatást szenvedni? Igaz, ellenállhatlan inger az a lelke­sedett ifjúnak, nevét könyvczimen nyomtatva látni, de mit fog hozzá gyakran a férfi mondani? Nem árt a jövendőt szem előtt tartani, hogy a jelent dicsőséggel megfussuk. — Csakugyan bevalósodik, hogy Császár Ferencz készül Dante Isteni comédiájához, s azt vagy kötetlen beszéd­ben, vagy folyó rímetlen jambusokban fogja adni. A szándékot valamint a módot is, egész szívből üdvözöljük. Dantét a magyar irodalomba csak igy lehet bevezetni, csak igy megértetni, érdelhetővé tenni. Mennyit kell itt a fordítónak magával az anyaggal tusakodnia: ha még az alak nyűgeit is magára halmozná, a gondolkodásunk s érzésünk módjától úgy is messze álló, de a régi kornak az újba átmenetelét oly jellemzőleg visszatükröző colossalis mű felfogása még inkább nehezíttetnék. Császár cum nolis va­riorum adja azt, s igy tőle egy, az irodalomban sok időre minden köve­teléseknek megfelelendő munkát várhatunk. — Lemouton János, egyete­münknél a franczia és angol nyelvek s irodalmak jeles és munkás tanára, egy rövid történetét adja a franczia irodalomnak, s azt példagyűjtemény­­nyel egészíti ki, mely leginkább a nálunk még igen kevéssé ismert ófran­­czia korra van tekintettel. Örömmel üdvözöljük a tudós tanárt e régen érzett hézagot pótló munkájával irodalmunkban! Megjelenik e lap minden héten egyszer és pedig mindenkor vasárnap. — Előfi­zetési ára fél évre helyben, házhoz hordással 3 ft., vidékre, postán, boríték alatt 4 ft. p. p. Előfizethetni helyben a budapesti kir. postahivataloknál s a szerkesztő-titoknok­­nál (Czukor-utcza 496. sz. 1. emelet), vidéken minden kir. postahivataloknál. Kül­földre a bécsi cs. kir. postai fő újságkiadó hivatalban. Szerkeszti Erdélyi. — Nyomtatja Beimel.

Next