Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-03-28 / 13. szám

Némán viselted fájó szívedet, Halvány valál s nem ejtél szózatot; Meg nem kereszteled a bánatot, Hogy mint pogány kínozza hívedet. Az epigrammban a szójáték megállhat; de ott sem szabad puszta szójátéknak lenni. A 103. 1. ezt olvassuk: Hogy tű­zcsókodtól őrjöngve ne veszszen az ifjú : E h­abtestet adó langnjakidhoz az ég. Itt a hab (viz) s a láng mint ellenszerek, ellentétben vannak, de a habtest, mely összetételben nem a hab nedvessége hanem köny­­nyű­sége teszi a hasonlatot, s a lángajak többé nem játszik. Ezek, bármely csekélyek magokban, a tiszta ízlés azokat visszautasítja. — Még a nyelv szerkezete helyenkénti nehézkességét nem hagy­hatjuk említés nélkül, milyen különösen az Éjjelben (24.1.), Té­­pelődésben (30. 1), a Szenvedő hölgy VIII. száma első szakában (52. 1.), a Kedvesemhez (105. 1.) első versszakában érezhető. Egy második kiadás mind­ezeket könnyű szerrel jóvá teheti. Fol­tok ezek, a tiszta hatást zavarók; Vachott Sándor költeményei pedig megérdemlik azon gondot, melyet azok irtása követel. ÉRTESÍTŐ. A három divatlapról. — 2. Életképek. I—Vili. Az idézett számok versei: ,,A kisértet“ (b. Eötvös J.); „Karácsonkor“ (Petőfy); „Virág­rege“ (Tompa); „Reszket a bokor“ (Petőfi Sándor); „Keglevich Vio­la“, ballada (Lisznyaitól); „Népdalok, I—III (Riskó); „A Csárda rom­jai“ (Petőfi S.); „Panaszok“ (b. Eötvös J.); „A két Frangepán“, törté­neti ballada (Ladár); „Hunyad czimű töredék eposból (Czuczor); „Ifjú­ság“ (Petőfi S.); „Úti tárczámból“, I—III. (Kerényi). Azért állítok öszsze czimeik szerint e költeményeket, mert azokat, kik olvasák, egy kis mo­zaikra figyelmeztetjük általa. Ott van ugyanis a tarka vegyü­letben Czu­­czor, a nagymenetű epos-töredékkel, Eötvös ama meleg lágy érzelmek­kel, mely a német sváb iskolára, s nálunk a mai lyra ujjászületési kor­szakára emlékeztet stílusban, szelídségben; ott Petőfi, a pusztába sza­badult képzelődéssel, mely a csárda romait énekli; ott a népi elem, a bal­lada Petőfi, Riskó, Lázár és Lisznyai által, ott van Tompa a maga szálon szedett virágaival. E rovat, a versek rovata legérdekesb az Életképek­ben, mi fölötte csudálatos, pedig azért, mivel a szerkesztő maga verset tudtunkra nem írt, holott mindig abban szokott legerősebb lenni a lap, miben a sz­erkesztő maga. Az Életképeknek az volna a szerkesztő geniusával legjobban meg­egyező oldala, melyben humoristica foglal helyet, hová Nagy I., Vas Ge­reben írtak. Az ide tartozó czikkek azonban gyöngébbek, s maga ez a nem kevésbbé művészeti, mint hogy kellő anyagot adhatna elmélkedésre; már például minő humor az a Kartifioláé, az a Csipesié (Egérfogó), hol

Next