Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-05-30 / 22. szám
MAGYAR SZÉPIRODALMI SZEME. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten. máj. 30.1847. 22. sz. LYRAI KÖLTÉSZET. 1. Ausgewählte Gedichte von Petőfi. Aus dem Ungarischen übersetzt von Adolf Dux. (Vége). A bevezetés, mint említettük, „Ungarns Literatur, eine Skizze44 czímet visel. A jóakaró szerző igy kezdi azt: „Ki egy, művelődésre ébredő vagy épen felébredt nép vívódását s igyekvését nem szemüvegen, mint az eltompult városi arszlán a falusi suhanczot, ki búcsú alkalmával a pályáját szerencsésen megmászsza, hanem szellemi szemekkel követi, Magyarországban a legemelőbb, legmegilletőbb látványt tapasztalja. Megillető a nemzetnek fenhangon kimondott önvallomása, mely egy becsületes és titáni akarat nyíltságával vallja ki, mié hiányzik még, hogy a művelt nemzetek közt foghasson helyet; emelő pedig a szellemek hatalmas mozgása, mely szükséges követője egy ily becsületes, akaraterővel szövetkezett vallomásnak. Ily állapot mellett nem csoda, ha túlhajtások fordulnak elő, ha sok, csak az imént kicsirázott eredményben a túlbuzgóság kinőtt törzsöket lát, de e mellett az értelmes vizsgáló a fejlődő törzseket csakugyan látja44. E képben, fájdalom, az árnyék valóbb a fénynél. Ez önvallomás csak azon kis töredéktől telik ki, mely a hazai értelmiség részrehajlatlan színét teszi; a hasonlíthatlanul nagyobb rész az életbölcseség ez első szabályát: „Ismerd meg magadat44 ha ismeri is, nem él vele; s mióta egy nagy emberünk álomból felriasztó szózataira csakugyan erélyesen kezdünk mozogni s némi eredményt felmutatni, e némit, az idézett író felette igaz nézete szerint, nem, mint kell vala, valaminek, hanem igen soknak nézzük, s eszközök válogatásában hanyagabbak, szorgalomban ernyedtebbek vagyunk, mint a szép kezdet után, minden érdekünkben,lennünk szabadna.