Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)

1847-09-26 / 13. szám

MAGYAR SZÍ­PIRODAUI SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten sept. 26. 1847. 13. sz. LYRAI KÖLTÉSZET. Tompa Mihály versei. (Első kötet). Pesten Emich G. bizománya. 1847. n. 8drét. 174. lap. Ára ? Lyrai költészetünket a legközelebb múlt két tized önálló s nemzeti színezeten kívül formai tisztasággal, egyszerűséggel ajándékozd meg. A szabályok pontos (legalább a mainál ponto­sabb) megtartása szűkké téve ugyan a költői kört, de erőssé is egyszersmind , azért rajta állandó nyomát vehetni észre a mély­ségnek. Az újabb kor folyama ennél nem maradt, és mi hajlan­dók vagyunk a vele feltűnt pongyolaságot, a forma körüli kevesb figyelmet haladásnak venni, a­mennyiben új tárgyak is kerültettek a költészet birodalmába , értjük a népiest, a vígat és a nedélyest. Nem lehet ugyan mondani, hogy ez minden idegen példák nél­kül, tisztán magunkból forrott volna ki, mert mikép Schiller és Uhland és Byron az előbbi tizedekben, úgy folyt be reánk Heine és Beranger költészete legújabban egyfelül, míg más oldalon saját magunkból is többet vettünk, mint azelőtt, föleleveníttetvén bennünk a népköltészeti hajlam. Tompa azon kevesek egyike, a­kiknek lyráján az említett idegenek közül egynek sem látszik be­folyása, habár hazai költőkre való visszaemlékezést rajta észre nem venni lehetlen ; azonban ez annál több érdeme , mivelhogy költészete összes irodalmunk költészetének organikus fejlődésébe még inkább betestesíthető, így ő , mint dalí­ó , nem lesz annyira új, hogy bennünket meglepjen , de azért annál inkább kedves, mert ő egyike azon választottaknak, kik Kazinczy szerint : szokott uton járnak szokatlanul. Mondani sem kell pedig, hogy itt nem Tompa, a népm­ondák írója, értetik, hanem Tompa, a dalköltő, mert elsőbbi szakja után, ő annyira jeles a regékben , mint Ga­ray a balladákban, mint Petőfi a népdalokban, mint Vachott S. a gyöngéd mélységben, mint Vörösmarty igen sokban. 13

Next