A Magyar Tudmányos Akadémia Évkönyvei 12. kötet - Reguly Antal hagyományai: A’ Vogul föld és nép (1864)
A' vogulok viszonyai a' magyarokhoz - Történelmi bizonyítékok
TÖRTÉNELMI BIZONYÍTÉKOK. 347 hogy „Etele király czímerén, mellyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, mellyet magyarul turulnak hivnak." — Kézai tehát a' maga korának földrajzi viszonyait a' IV. század vége felé levőknek gondolja, a' mikor besenyőkrül, kúnokrul, Susdáliárul, Rutheniárul nem tudnak vala semmit, a' mint Jordanus is bizonyítja. — Végre az igazi magyarok bejöveteléről igy ír, hogy : „átkelének a' besenyők, a fehér kúnok országain és Kiev városán , 's azután az Ung nevezetű folyónál szállnak meg, hol várat építenek, melly folyótól nevezték őket a' nyugati nemzetek hungarojénak." Ez ide illő földrajzi kép. Kézai eme földrajzi tudósítását jobban fogjuk érteni, ha a' két következő bizonyítékot is hozzácsatolandjuk. 3) Julianus barát fölfedezése. ') „Julianus domokosrendi szerzetesnek a' nagy magyarországi útjáról szóló tudósítása Rómában a' vatikáni könyvtárban maradt fön, a' mellybül először Desericius közié (De initiis ac majoribus Ilungarorum, Tom. I. 170 etc. pp.2) azután Endlicher, végre Theiner is. Ebben a' tudósításban olvassuk, hogy ,,a' keresztyén magyarok tetteiben találtató hír után tudva lévén, hogy van másik nagyobb Magyarország, mellybűl a' hét vezér népeivel kijött vala, II. András uralkodásának vége felé a' prédikátor barátok négy társakat küldének el, ama' másik ország felkeresésére, 's az ottani pogány magyaroknak a' keresztyén hitre való térítésére. A' négy lelkes barát közül véghetetlen sok inség után csak Julianus marada meg, ki „nem tudván hogyan boldogulhasson, egy szaraczén (mohammedán) pap és neje szolgájává jön, ki Nagy-Bolgárországba vala indulandó, hová együtt el is jutának. Nagy Bolgárország nagy és hatalmas ország, gazdag városokkal , de mind pogányok. — Ez országnak egy nagy városában a' barát egy magyar asszonyra akada, kit azon földről, mellyet kerese vala, azon tájra adtak volt férjhez. Az megmagyarázd a' barátnak az útat, melyen majd men- '• \ 'J V ) jen, állítván, hogy két napi járó földre magokat a magyarokat, kiket keres vala, kétség nélkül / ' / megtalálhatja. Mi úgy is történt. Mert találáöket nagy Ethil folyó mellett. Kitök látva, és hogy M magyar, megértvén, megérkeztén nem kissé örvendének, körül hordozván öt házanként és falvan is "t'-'j" .' Á 'fi ként, 's keresztyén véreik királyáról és országáról híven tudakozódván. És bármit akara nekik akár a' hitről akár egyébről előadni, a' legszorgalmatosabban hallgatják vala, mivel nyelvűk teljességgel magyar vala, és megértik valamt és azokat. Pogányok, istenről semmi ismeretük sincs. De bálványokat sem imádnak, hanem úgy élnek mint a vad állatok. Földet nem mivelnek, ló-, farkas-,s efféle húst esznek ; lótejet és vért isznak. Lóban, fegyverben bővülködnek és igen serények a' hadakban. Tudják a' régiek hagyományaiból, hogy azon magyarok tőlök származnak, de hogy hol vannak, nem tudják vala. („Est vero Magna Bulgaria Regnum magnum et potens, opulentas habens civitates , sed omnes sunt pagani. ... In una magna ejusdem provinciae civitate, de qua dicuntur egredi 50,000 pugnatorum. Frater unam mulierem Ungaricam invenit, quae de terra, quam quaerebat, ad partes illas tradita fuit viro. Illa docuit fratrem vias, perquas esset iturus, asserens, quod ad duas diaetas (két nap járó föld) ipsos posset ungaros, quos quaerebat, procul dubio invenire. Quod et factum est. Invenit enim eos juxta fluvium magnum Ethil. Qui eo viso, et quod esset Ungarns, intellecto, in adventa ipsius non mo Nagy-Magyarország dolgáról. (De facto Ungariae Magnae). Szabó Károly fordítása szerint, a' Itogerius mester siralmas éneke után. Pesten 1861. 2) Desericius ezt írja a' 170. lapnak c.) jegyzetében : „Fűit aute'm et Factum (De Facto Ungariae Magnae) hoc consignatum aut inventum , et Ungaria Magna in Asia reperta sedente Gregorio I.Y. Ordo siquidem Praedicatorum coepit et approbatus fuit sub Honorio III, anno 1215 ; Gregorius porro IX. successif Honorio anno 1227, et vixit usque 1241. Convixit proinde Belae IV. Ungarorum regi minimum sex annis ; utpote cum Bela IV. acclamatus fuerit circa 1235 , et regnaverit usque ad 1275. Extra dubium autem est initiis Regis Belae IV. sub Gregorio IX. fuisse ordinem Praedicatorum iu Ungaria." Desericius ezt a' nevezetes tudósítást 1745-ben fedezé föl, lásd Tom. 1. 169. p. VOGUL NÉP. 43 < --xjtáJ