Magyarságtudomány 3. (1937)
1937 / 1-4. szám
300840 A Magyarságtudomány előfizetőihez és olvasóihoz Hosszas, kényszerű szünet után a Magyarságtudomány ismét megjelenik előfizetői előtt s kéri továbbra is jóindulatukat. A sanyarú körülmények, a teljes pénztelenség kényszerítettek a hallgatásra s a nehéz körülmények nyomása okozza, hogy a folyóirat az 1937. évre a négy számát egyetlen, bár terjedelmes számba kénytelen összevonni s ez az 1937-es év is, 1938 ötödik hónapjában jelenhetik meg. Indokolt, az előfizető is, az olvasó is joggal elvárhatja a magyarázatot. Egyszerű a magyarázat: a folyóiratnak kevés az előfizetője s ez a kevés előfizető a minimális, évi öt pengőt kitevő előfizetési díjjal nem tudja fenntartani folyóiratát. A felsőmagyarországi Uj Szellem 1937. szept. 1-i számában őszintén szertelés nélkül, kissé keserűen is, rámutattam az elhallgatás arcapirító indokaira, nagy szegénységünkre, a magyar alapkérdések iránt érdeklődők kis számaira. Sokan mondották, hogy nem volt „okos és taktikus“ a folyóirat gazdasági alapjainak gyengeségét leleplezni. De hazug dicsőségben kimúlni nem volt kedvem s távolról sem szándékoztam szentimentális és félrevezető indokokkal leplezni a csupasz valóságot. Hogy a folyóiratot olvassák s tanulmányai jó műnkért végeztek (ezt minden önhittség nélkül mondhatom, hisz egyszer sem vettem igénybe saját ■munkáim száméira folyóiratomat) azt a disszertációk s tanulmányok hivatkozásai s elsősorban a Hainan—Szekfű, Magyar Történet hivatkozásai is bizonyíthatják. Mégis a folyóirat sorsa az elsorolt okok miatt bizonytalan volt s bizonytalan ma is. Mecénások nem állottak s, nem is állanak hátunk megött, s ha ezt a párszáz pengőt nem kapom a kultuszminisztériumtól, a folyóirat ma sem közölhetné tanulmányait. Ezt is megvallom szégyenkezés nélkül. Pedig, ha valamikor, hát a mai bizonytalan s megnehezült magyar sors súlyos, óráiban van szükség arra a misszióra, melyet a maga eszközeivel a Magyarségtudomány is vállal. Mi ez a misszió? A magyar öntudat erősítése, emelése. Szekfű Gyula írta legutóbbi magisztrélis tanulmányaiban a következőket: „. . . időszerűsíti a kérdést (t. i. a magyar jellem kérdését) az egész európai szellemi és politikai légkör, melyben ugyan az egyes népek eddig felfegyverkezve vicsorgatják egymásra fogukat, de emellett azt sem vetik meg, hogy mielőtt egymást leszúrnák, a másiknak belső ellenállását gyöngítsék és gyakorlott propagandát