Müegyetemi lapok. Havi folyóirat a mathematika, természettudományok és a technikai tudományok elmélete köréből 1. (1876)

1876 / 10. füzet - Dr. Frőhlich Izor: Az elhajlított fény polarisatiója

pedig különösen, hogy az észlelések pontossága felől némi ítéletet le­hessen szerezni. A beállítási hibák aránylag rendkívül csekélyek vol­tak, azok középértéke a 2'-t túl nem haladta; a polarisatió sík­hely­zeteit illető észlelési adatok pedig csak a legritkább esetekben (400 adat közül kétszer) mutattak 1 °-nyi különbséget, (még­pedig csak akkor, midőn az elhajlított fény intensitása igen gyenge volt) rendesen azonban e különbség fél fokon alul maradt. Mindezen körülmények, tekintettel az ilynemű észlelések kényes voltára, valamint különösen a diffrangált fény csekély intensitására, teljesen kielégítő összhangzatra mutatnak. Az észlelt értékek ezen két sorozatból összevonás útján egyesí­tettek és rendeztettek, úgy hogy az itt adott polarisatió-azimuthok húsz egyszerű mérés átlagát képviselik. A szélesebb körű­ (CT''0506) rácscsal két, az előbbivel teljesen egyenlő folyamú észlelési sorozatot végeztem, csak hogy itt már nem az egyes FRAUNHOFER-féle vonaloknak megfelelő irányok voltak a mérvadók, mivel itt a színképek sokkal keskenyebbek voltak és a vonalok igen közel estek egymáshoz. Ezért itt az el­hajlított fény észlelése már a legkisebb alkalmas diffractió-szögnél kezdődött és ennek szabályszerű növekedése mellett folytattatok, tekintet nélkül arra, vájjon az észlelt fény tiszta spektru­­mokh­oz tartozott-e, vagy pedig több színkép egyes színeinek egymásra rakodásából eredt-e, sőt igen sokszor még azon fény is vizsgáltatott, mely a tiszta (másodrendű) spektrumok között, vagy a középső fehér csík és az első színképek között foglalt helyet, mely tehát egyenesen elsőrendű színképek alkatrészét képezte. A táblázatban szintén a két észlelési sorozat egyesítéséből szár­mazó értékeket foglaltam. Ezen táblákban­­ az elhajlított és a beeső fény tovaterjedésének irány különbsége; 8 a középső fehér csík (mely nem egyéb, mint az egyenesen visszavert fény) és a diffrangált sugár által képezett szög (diffractió-szög); qp az elhajlított fény polarisatiós azimuthja, végre :p0 —9P a középső csík és a diffrangált fény polarisatió azimuthjainak különbsége, d és 8 között természetesen következő össze­függés létezik: d = 180° — 21 + 8 vagy: d, = 1800 — 21 — 8 a mint t. i. a diffrangált sugár, a középső csíktól számítva, egyik vagy másik oldalon fekszik, s hol­­ a fény beesési szöge.

Next