Thienemann Tivadar: Német és magyar nyelvújító törekvések - Német philologiai dolgozatok 1. (Budapest, 1912)
Bevezetés - I. A német nyelvművelés a XVIII. század végén
Bevezetés. A magyar nyelvújítás nemcsak nyelvtörténeti, hanem művelődéstörténeti jelenség is. Keletkezése és győzelme a raczionalizmusnak uralmához van kötve, mint ahogy a német irodalmi nyelvnek kialakulása a humanizmusnak és a reformácziónak szellemi mozgalmaival kapcsolatos. A raczionalizmusnak nyelvészetét nyelvművelési irodalmunkkal elsősorban német források közvetítették. Nyelvészeink közül ugyan néhányan még a XVII. sz. s a XVIII. sz. kezdetének német irodalmára tekintettek vissza, mint Decsy Sámuel, aki Pannóniai Féniksz avagy Hamvából Fel-Támadott Magyar Nyelvében (1790) Der Neu- Sprossende Deutsche Palmbaum (1668) cz., hazájában már rég elavult műből merített és az újabb írók közül Thomasiusra, legföljebb még Gottschedre s Gellertre hivatkozott, de e mellett a XIX. sz. kezdetén nyoma van már Bernhardi Sprachlehre (1801 —03) cz. nyelvfilozófiájának is, mely Kant hatása alatt röviddel Schlegel korszakos műve előtt jelent meg. Nem tekintve ezeket a végleteket, nyelvészeink figyelme főleg a XVIII. sz. második felének nyelvészetére fordult, a német raczionalizmusnak nyelvészeti irodalmára, mely Herder és Adelung működése alapján külömböző elvek szerint külömböző irányokban alakult ki. E német nyelvészeti irodalom főirányait és viszonyát a kultúrtörténetileg oly értékes nyelvújítás korabeli magyar nyelvészeti irodalomhoz akarom a következőkben ismertetni. I. A német nyelvművelés a XVIII. század végén. A XVIII. sz. második felében a nyelvészetnek új korát nyitották meg Herdernek Uber die neuere Deutsche Litteratur (Fragmente, 1767) és Abhandlung über den Ursprung der Sprache (1772) cz. művei, melyek először akarták érvényesíteni a nyelvészetben a fejlődés fogalmát. Herder, mikép az egész világegyetem változásaira, úgy a nyelvre is rávetítette a véges szerves életnek korait: a nyelv is úgy él szerinte, mint az egyes ember. A nyelvkeletkezés kérdésében megállapodott felfogásig ugyan nem jutott — legnépszerűbb hangutánzó elmélete lett.) — de meggyőződése volt, hogy eredete után a nyelv *) Herder nyelvtudományát többször tárgyalták. Utoljára Edward Sapir szólt róla részletesen : Herders Ursprung der Sprache. Modern Philology. 1907. 109-142. 1. 1