Parthenon Zsebkönyv 1. (1834)
Dobrosi István: Véres Buzgalom. Hősköltemény
( 132 ) „Áldozatul, Magyarok’ mindentehetö ura! néked „Leggyorsabb paripám’ adom, ó te magas lakú isten! „Áld meg gyermekeink, paizsod terjeszd ki fölikbe, „’S áltatok ősi hitünk’ tapodóit rontsd meg örökre. „Itt a’ jegygyűrű legkedvesb agg szemeimnek „Még tizedik nagy apám hozván a’ khínai hadból, „A’ fejedelmi vezér Hehutáng’ ujján vala régen, „Kit buzgánya levert ’s eldödihez űzte alunni. „Itt a’ jegygyűrű legkedvesb agg szemeimnek, „Nézz le reánk kegyesen könyörülő szíve Hadúrnak! “ Réteg is általadá, ’s a’ víg lekötő lakomát is Ellakván, kipihent ménét nyergelni parancsra. i S ment, a’ szél szárnyán kívána repülni, vagy a’ gyors Lélekkel haza szállni, riasztó éjjeli álma. Egy szörny játszadozék várával, renge szívében Harczszerető Réteg, ’s derekát szögsárga lovának Nyóltz ágú tarajú sarkantyú csípte ha lassúit. ’S két napi gyors ügetés szirtormi lakába bevitte. Onnan látta hogy egy domb háton csarnoka épül Szomornak, ki az ősvallást elhagyta; miként kel A’ tenger’ fenekén vizes éje’ nyugalmiból a’ szörny, Partra csap a’ hullám, harsány dörej üldözi egymást A’ víz’ színe felett: nem másként kel vala Réteg. Szívében taroló bosszú, és régi haragja. Csendzavaró szörny lett a’ Szomor’ vára szemében, És nagyokat dobbantva le fel járdáit teremében.