Parthenon Zsebkönyv 1. (1834)

Dobrosi István: Véres Buzgalom. Hősköltemény

( 129 ) Lassú léptekkel jön, ’s titkon lep meg az agg kor, Hús, panaszos szavakat szórandó zsémbes ajakkal. Réteg már emelé az idő havazó koszorúját Ősz hajain, ’s keveset gyengűle ereje korával. Mint ki előtt folyam áll útában, vizsga szemével kézdeli á­tmenetes palló fele merre viszen nyom: Olly figyelőn nézé Réteg, magzatja Turulnak, A’ titok’ ülte jövőt ’s közelítő élete végét. Veszte csatát, szeretett feleséget, veszte hazát, hont, Még egy kincse vagyon, deli Olma, ki életet akkor Vett, mikor anyja leszállt a’ nyugvó édes anyákhoz. Réteg nagy bajjal nevelé lányát, ’s szereté­ben. Már tiz és nyolczszor hánya levelét el az erdő, S annyiszor új levelek rengettek fák bogain, most Volt dísze teljében ravasz arczú lánya Rétegnek. Mint lesz Ólma? ha e nyugovó csatatársihoz elmegy, Aggódék, ’s leleményes agyában hányta vetette. „Hűtlen bírja kezét?“ mondá bús hangon eszében, „Nem, temető inkább.“ De vezérfény támada gondost Lelkében, ’s várát jól elrendelve ki indúlt. A Vata nemzetség jószága felé igazító Tajtékzó zablán nyihogó ménét , hol az őshit ! Le ’s virágzók még a’ széles mellű Vatában, lángerü magzatiban. Született Vata híres apáktól, kik készek voltak, ha kivánta honok’ java, gyorsan Életkímélés nélkül csatasíkra kiszállni. 9

Next