Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)
Beck Károly: Visszaemlékezések Petőfi Sándorra
460 BECK KÁROLY : VISSZAEMLÉKEZÉSEK PETŐFI SÁNDORRA. Oly féktelen dohányzónak, mint én vagyok, a kevésbbé izgató növényhez kellene fordulnia; hazafiságom azonban mégis a honi felé csábít! A büszke ! Az ajánlatot finom ürügy alatt utasítá viszsza, mely a nélkül, hogy engem sértett volna, őt a leggyöngébb lekötelezettség alól is feloldotta. Örültem ezen határozott, noha nagyon is túlzásba vitt függetlenségi érzetnek. Hatalmas szivarfüstjét az ablakon kifújva, fölkiáltott: Ilyen fellegek közt lakozik az én istenem ! Dohányozni anynyi, mint minden bajból felgyógyulni. Voltam katona, színész, tudtam koplalni és fagyoskodni, kemény földön aludni s nevettem hozzá; de ha a dohányt kellett nélkülöznöm, eltiport féreg s végtelenül szegény voltam. Néhány társam szárított rózsalevelekkel tett kísérletet; a buták, élvezetrontók, hittelenek! Én pedig felsóhajtottam: szemeimnek vigasza, életemnek kenyere, bűvös növény, vagy téged bírlak vagy mindent nélkülözök! Ez a gondűző megbízhatóbb, mint a bor és zene, az imádság és a könyök. Az erősen sujtolt magyarság a sors csapásait máig megtöretlenül miként állhatta volna ki nélküled ? — S miként éltek ősapáink, s más szenvedő népek miként szedték össze férfiasan erejöket, mielőtt Sir Walter Raleigh a csodás hatású növényt Európába hozta volna ! — Raleigh ! Ön föltételezi rólam, hogy ezt az embert és történetét ismerem ! Én nagyon keveset tanultam s néhány költeményt leszámítva, alig olvastam valamit. Az iskolák nálunk rosz állapotban vannak. Hogy valaki magát alaposan kiképezhesse, a benső ösztön mellett, szabad időre, kényelmes gyűjteményre, jó alkalomra s kívülről jövő nógatásra van szüksége ; de hogyan és hol találhatnék föl ezen adományokat katonakabátban, színpadi jelmezekben, örökös vándorlás közben ! — És itt a fővárosban ? — Itt még roszabb helyzetem van. A régiek, a már