Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Teleki Sándor gr.: Petőfi Koltón
TELEKI SÁNDOR: PETŐFI SÁNDOR KÖLTŐN. Az időben deákosan beszéltünk, de magyarosan éreztünk, s nem tudtuk még, mi az a Gleichberechtigung. A városban híre kelt, hogy Petőfi Sándor látogatóba jött barátjához, Riskó Ignáchoz, s nála van szállva. Nem sokat törődtem vele, s némileg még boszantott, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle. Vacsoráim mentünk a Szarvas-vendéglőbe, Darvay Ferenc, Haray Viktor és többen, kikre már nem emlékszem. Leültünk egy asztalhoz , átellenben velünk , a legtávolabbi asztalnál ültek Riskó Náci, Papp Endre, egy ismeretlen és még többen. Haray vacsorálás közben felém hajlik, s azt mondja: — Az ott Petőfi Sándor. — Bánom is én ! — felelém közönyösen. Vacsora végeztével feláll Flaray s ahhoz az asztalhoz megy, melynél Petőfi vacsoráit és Papp Endre által bemutattatja magát. Petőfi feláll, kezet nyújt Haraynak és élénken beszélgetni kezdenek. Később véletlenül arra tekintek s látom, hogy felállanak és felénk közelednek. Haray tekintetéből kivettem, hogy hozzám hozza Petőfit, felálltam és éleibe mentem. Haray végezte a bemutatást. Első szava, melyet hozzám intézett, ez volt: — Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e ! — kérdem némi savanyúsággal. — Az magam is voltam komédiás koromban. ----Na cimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rám nézett, szemeiből láttam, hogy ezt a feleletet nem várta; kezet nyújtott s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült s hosszasan quaterkáztunk együtt. 2?