Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Teleki Sándor gr.: Petőfi Koltón
28 TELEKI SÁNDOR : PETŐFI SÁNDOR KÖLTŐN. Amint e sorokat írom, fölelevenül emlékemben — harminchárom év múltával — Petőfi alakja, s látom őt magam előtt, úgy, a mint először láttam. Közép termetnél valamivel magasabb alak, sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sűrű, tömött, felálló, kurta, fekete hajjal, melyet jobb kezének ujjaival beszéd közben gyakran hátra felé simított; közép homlok, a két szemöldök közt egynéhány ránc, a mély gondolkodás jele, szép, rendes, barna szemöldökök, csillámló bogár szemek, melyek beszéd közben csillogtak, s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak; ez volt arcának legszebb része, ablakai költői lelkének, egy kevéssé a homloknál meggörbült orr, szép, kicsi száj, rendes fehér fogakkal ; arcának bőre sárgás-barna volt, egynéhány szeplőformájú még barnább foltocskákkal; ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól állt rajtuk a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet, s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai által sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel; gyér, vékony bajusz s állszakál, világosabb a hajnál, szemöldöknél és szempilláknál, színe a sötétbarnából egy-egy ritka téglaszín által a gesztenyeszínbe ment át, s hosszú nyak. Öltözete: vékony zsinóros fekete attila, históriai inggallérja ráhajtva, sötét — majdnem fekete — szürke pantalon nadrág. Szerintem, — pedig de jól emlékszem rá! — legjobb arcképe, az Összes költeményei 1848-dik évi kiadásában megjelent s Barabás rajza után készült acélmetszet. * * * Én Darvaynál voltam szállva. Terjedelmes szállása volt, nála szokott a liberális párt — mint akkor nevezték — egybegyülni s tanácskozni. Korán reggel, Riskó Náci és Papp Endre társaságában