Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Teleki Sándor gr.: Petőfi mint koma Koltón
GR. TELEKI S. : PETŐFI SÁNDOR MINT ROMA KÖLTŐN. 457 a gyűrűs kézben ; ez alá juhászkodik meg illendően, mikor a tiszteletes úr az Úr asztalához járul, a leányság. Pélve óhajtja az öntözést. A gazdaemberek csoportosan, pipátlanul állnak. Nem illő ám sátoros ünnepekkor templom előtt agyarra fogva füstölni. A szót asztalos Sebestyén Imre viszi, hallgatja és hallgattatja magát; soha sem szól ő másnak kárára, s a ki az ő esze után jár, hasznát veszi az annak. A vajda kútját is ő hozta helyre, s a gróf bivalya nem mihasznavehetetlenkedik többé benne. Ifjabb Bencze Mihály, a János fia, ki még nem gazdaember, de már nincsen legénysorban, mert özvegy, jómódú asszonynyal jár kézfogóban (azt mondják : hébe korba reggelig felejti magát vigasztalóban) , fülhallatlan dolgokat beszél Rozsnyiáról, honnan az isten megmentette, s ahol az idén ha elvetik a zeller magvát, már a másik esztendőben petrezselyem lesz belőle, s a hol a patridszán terem az a vetemény, mely tojást tojik, s melynek nincsen párja széles ez világon. Csak Borsi uram — a vad csizmadia — guggol egyedül magának, a templom-kerítés ajtajának küszöbén. Hej ! nagyokat gondol ő, mert két kezében tartja a fejét. Ritkán jár ő az isten házába, mert nincsen ínyére az ember. Aki dolgoztatni akar vele, meg kell hogy kerítse. Nyárban füvet eszik, mint Nabukodonozor, télen gyökeret rág mint szent János. Szalmán fekszik s úgy összegömbölyödik rajta, mint a kövér borz; tavaszszal meg őszszel, és egyformaságkor, mikor megindul a fernezelyi szél, csak úgy iramlik utána, azt hinné az ember el akarja fogni; meleg nyáron , mikor nagy égi háború van, hajdan fővel áll ki az utcára, s úgy kapkod az ájerben, mint Bernáth a mennykő után. A pálinkát is látatlan iszsza, s csakis azért jár a korcsmába, hogy haza vigye. Nem látta őt soha senki józanon, de részegen sem; olyan mindig mint a kaptyus juh ; ha köszöntik, nem felel, ha szó nélkül hagyják, ő morog; szokása van, de virtusa semmi.