Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 20. szám - Két életrajz: Katona József, Madách Imre
KOSZORÚ asztaltársa lett. Ekként jutott Petőfi Pápán ebédhez. Élelme tehát volt már a fiatal költőnek ; most arról kellett gondoskodni, hogy fölvegyék a bölcsészeti osztályba, ha nem is rendes hallgatónak, de legalább benevolus auditornak, mert akkor már március hóban voltak. Ezt leginkább Bocsor tanár eszközölhette ki, Parragh tehát nála sürgette Petőfinek a collegiumba leendő fölvételét. Jókai Mór és Orlai Samu pedig Tarczy tanárnál csinálták ki az utat, sőt még kérvényét is megírták az iskolai tanácshoz A jó szándék végre is sikerült Az iskolai tanács Petőfinek a bölcsészeti osztályba való bejárhatást megengedte, oly megjegyzéssel, hogy ha szorgalmat s törekvést tanúsít az iskolai év végéig, a reá következő évben, ha nem is lenne tanodai bizonyítványa, rendes tanulónak fog fölvétetni. Midőn már föl lett véve, mint hallgató tag bejárt a pápai tanuló-ifjuság képző társaságának üléseibe is. Mindezek dacára Petőfi helyzete nem a legkellemesebb volt Az a körülmény, hogy huszonnégy órában csak egyszer étkezett, nagyon káros befolyással volt organismusának fejlődésére. Barátai tehát módokról gondoskodtak, hogy ha teljes kényelmet nem nyújthatnak is neki, de legalább koplalni ,ne engedjék s illő ruházata legyen. Ez ismét Parragh gondját képezte, kire már számított a pápai közönség, kiváltképen pedig számítottak az érdeklődő szülők, hogy tanulmányainak bevégzése után a negyedik osztály tanára (praeceptora) lesz. Ebbe az osztályba két helybeli izraelita kereskedő fia is járt; ezek egyikének atyjához , Politzer kereskedőhöz ment el Parragh, s Petőfit a gyermekek mellé házi nevelőnek ajánlotta. A derék izraelita készséggel fogadta az ajánlatot s Petőfit nevelőnek fölvévén, havonkint tiz váltóforinttal díjazta, mely összeg az akkori olcsó világban ritka szerencse volt egy szegény tanulóra nézve, kis vidéki városban. Ugyancsak Parragh eszközölte ki azt is, hogy Petőfi Horváth István ügyvédnél a következő 1840 —41-ik évben az irodában alkalmazást nyerhessen a ekép szabad óráiban pénzkeresethez juthasson. Petőfi tehát bölcsészet-hallgató s ügyvédi írnok lett. Mikor már annyi jövedelemre szert tett, hogy egy pár forintja fenmaradt, barátai, köztük Parragh is, a konviktusba való fölvételét is kieszközölték. Itt havonként hat váltó forintot fizetett dél- és estebédért, sőt azonfelül még tisztességesen ruházkodott. A körülmények ily kedvező fordulata folytán járhatott Petőfi Sándor két évig a pápai kollégiumba, a második évet azonban már be nem fejezte, mert a színészet iránti ellenállhatatlan vonzalom, nem engedett nyugtát rajongó lelkének. A Pápa unalmassá vált előtte; folyton arról ábrándozott, hogy benne a szavaló művészet csírája rejlik, melyet ki kell fejleszteni, hogy egykor oly ünnepelt művész legyen, mint Egressy Gábor s Lendvay Márton. Lerázta magáról az iskola porát, vándorbotot vett a kezébe s a legközelebbi színtársulathoz indult, eltelve reménynyel s ábránddal, a mely azonban nem sokáig tartott, csakhamar belátván, hogy a színészet sokkal nehezebb kenyérkereset, mint azt képzelte. Közli: EGERVÁRI P. ÖDÖN. KÉT ÉLETRAJZ. — Katona József. Madách Imre. — A »Magyar Helikon«-t, ez életre való pozsonyi vállalatot a közoktatási minisztérium azzal tüntette ki, hogy »a magyar nyelv és irodalom tanulmányát elősegítő olvasmányul« ajánlja. Ez egyszer a kormány nem érdemtelen munkának kedveskedik e mindenesetre hasznos reklámmal. Az újabb füzetek közt ismét két biográfia van, mely megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Az irodalomtörténet két nevezetes alakjával foglalkoznak, akik azonban bár nem csupán az irodalom történetéi, mint sok letűnt, úttörő nagyság , hanem két oly lángszellem, a kinek egy-egy főműve örökbecsű s örökké fenn fog maradni, mint a nemzet kincse, mely közkézen forog s fényével emberöltőről emberöltőre mindjobban hódit s értékben nyer. A »Bánk bán« és az »Ember tragédiája« költői más-más kor fiai; merőben különböző viszonyok között éltek ; eltérő a siker s a szerencse, mely osztályrészükül jutott; de abban mégis van valami közös, hogy Katona és Madách is egész sor kísérlet s félbecsü alkotás mellett egy nagyobb művet ajándékozta meg a nemzetet, mely