Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)

1884 / 50. szám - Két este Musset Alfréd életéből

A te szivem, ha hozzád férne, Hogy kevély légy, — lehetnél! E hős ifjúság vezére Voltam e nagy tetteknél ! Egy ilyen nap vezérsége ! S dijazva van az élet . . . Napóleon dicsősége, ... Te veled nem cserélek ! Megírta azt is, hogy »nincs többé szeretett király !« hogy »a bécsi német egytől-egyig mind megveszett Istentől elrugaszkodott, az Ördögnek adta lelkét . . .« Megírta : »A király és a hóhér« hűségét . . és hogy : »Megint beszélünk s csak beszélünk’, A nyelv mozog s a kéz pihen, Azt akarják, hogy Magyarország Inkább kora, mint hős legyen.« Proclamációt irt: az »Egyenlőségi tár­sulat« számára, hogy »tűz van, tűz van ... . nem egy falu, nem egy város, hanem az egész ország ég. Fölharangozzák az egész nemzetet.« Az »Életképek«-ben Jellacsicsről gúnyos hősköltemény jelent meg . . . Azonban mindezek olvasatlanul marad­tak s eként hatástalanul hangzottak el a nagy tömegre nézve. Akkori időben csak a »plakát«, a »falra­gaszok« és a »személyeskedéssel« foglalkozó irodalmi és sajtótermékek után kapkodtak. A mindig kedélyes Bécsben a »pas­­quill«-szerű illustrált plakátok Özönnel ter­mettek. Pesten »Március lelke« címmel indult meg egy repülő napilap, mely minden meg­lévőt rosznak kiáltott ki; minden kiválóbb egyéniséget kikezdeni, lerántani, nevetsé­gessé tenni törekedett. Egy szóval mindent elkövetett, hogy­ sok olvasót fogdosson. A Madarász-testvérpár azt kísérelte meg az »Arany-kéz« vendéglő udvarára egy­­behivott népgyülés által, hogy saját vezér­lete alatt valami fiók kormányzat-félét ala­kitson . .. M. József »Népelem« címmel bábeli irálya hivatalos Madarász-lapot szerkesztett. Mind­ezen apró-cseprő dilletális sze­replések azonban a mindinkább erősbödő­­ országos h­aos hullámverése közepett las­­s­­anként nyomtalanul elenyésztek, annál in­­­­kább, mert az ország fölött a váratlan ese­­­­mények pusztító vihara kétségbeejtőleg ro­­­­hamosan torlódott össze. Az »első független felelős magyar mi­nisztérium« Pozsonyból Pestre hajózott, s­­ a minisztérium hozzáfogott, hogy az »or­­­­szágos h­aosból szerves államot« formáljon.­­ Egybehívta az országgyűlést, szerveztette a­­ nemzetőrséget; megkezdette a 10 első hon­­i­véd zászlóalj toborzását s felszerelését. Az országgyűlés megszavazta a 200,000­­ katonát és ennek szükségleteit. Hanem ekkor rohamosan állottak be a mindent kockáztató bécsi pesti, szerb, szász, oláh, horvát sat. események. A Batthyány minisztériumnak le kel­lett mondania: a szerb, oláh, szász, hor­vát s hárban lázadások tüzzel-vassal gyil­koltak s pusztítottak. Jellacsics betör­ Ma­gyarországba, István nádor Budáról eltűnt. — Erre a honvédelmi bizottság megalakult. Bécs fellázadt, Lamberget s Latourt meg­gyilkolták. Jellacsics Bécs alá »retirált« s Win­­dischgrätzzel egyesülve Bécset fegyverrel elfoglalták. TELEGDI LÁSZLÓ. (Vége köv.) KÉT ESTE MUSSET ALFRÉD ÉLE­TÉBŐL. A­mily nagy a »Rolla« szerzőjének mostani népszerűsége, olyan nehezen és fáradságo­san kezdődött annak megszerzése. Musset nem volt rokonszenves a párisi közönség­nél és egyéniségének üdesége nem­ hatha­tott, mert kevesen ismerték. Azonkívül a balsors is üldözőbe vette. A véletlen ellene esküdött és fejére zúdította a félszegségek táborát, sőt nem egyszer a nevetségig fo­kozta a dolog ártatlan félreértését. Ilyen eset történt a »Nuits venétiennes« előadása alkalmával az Odéon-színházban. Laurette-t, a bájos velencei nőt, Beranger kisasszony játszotta, ki ezen alkalomra kü­lönösen szép ruhát csináltatott fehér atlasz­ból. A darabnak egyik jelenetében balkon­ról kel­le letekintenie, melynek rácsozatához támaszkodott. Szerencsétlenségre az előké­születek oly rohamosan történtek a darab előadásához és mindent oly gyorsan törtetve kellett rögtönözni, hogy a díszletfestő csak i­s -

Next