Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)

1937 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

saság elnöke, a Gyöngyösi István Társaság elnöksége, Gálos Rezső a győri Kisfaludy Kör elnöke, a Pá­pai Jókai Kör elnöksége, a szolnoki Verseghy­ Kör elnöksége, Zoltán Já­nos a Kiskőrösi Petőfi­ Kör elnöke, a M. Athletikai Club elnöksége, az Orsz. Polgárisk. Tanáregyesület el­nöksége, a Singer és Wolfner iroda intézet elnöksége, Kristóf György és Gyulai Farkas levelező tagok Ko­lozsvárról, Jarventaus Arvi kültag Finnországból, Franco Vellani Dionisi kültag Bécsből, Kemény György kül­tag Detroitból. Mikor Pekár Gyula végső óráihoz közeledett, a haláltusa jelentkező küzdelmében még egyszer felült ágyán, fölállott s menni akart. — Megyek — mondotta — Csabához megyek. Meg kell írnom ... A daliás test utolsó reflexe, a da­liás lélek utolsó szava volt ez. Az utóbbi hónapokban eszményeinek minden ereje és szépsége a Csaba élő nevében, el nem múló alakjában forrt eggyé. S pár óra múlva lelke már ott szállt Csaba vitézei közt, akik visszatérnek. PEKÁR GYULA ÍRÓI PÁLYAFUTÁSA Egyenes folytatása volt Jókai ro­mantikus pályafutásának, írja nek­rológjában az egyik lap és mondotta Császár Elemér is a ravatal előtt, meleg és mélyen járó búcsúbeszédé­ben. Elsősorban a magyar múlt szí­nes emlékei, regényes hősei felé for­dult szerető figyelemmel, s bár szép sikerei voltak a színpadon is, első­sorban regényíró volt, született el­beszélő és mesemondó, aki színes képzelete szárnyán valósággal magá­val ragadta olvasóit. Ritka tudása, széleskörű ismeretei folytán minden regénye valóságos kortörténelmi ta­nulmány is volt. De nemcsak mint író és poéta, mint a Petőfi-társaság elnöke is fontos szerepet töltött be a nemzeti irodalom fejlesztése terén. Pekár Gyula 1867 november 8-án született Debrecenben. Atyja Pekár Imre, kiváló tudós és közgazdász volt, akit az­ általa feltalált pekáro­­zásnak nevezett lisztvizsgáló eljárá­sáért az Akadémia tiszteleti tagjává választott. Pekár Gyula a középiskoláit Deb­recenben és Budapesten, részben Amerikában, Bostonban végezte el. A bécsi, majd a budapesti egyetem hallgatója volt s az utóbbin szerezte meg jogi doktori oklevelét. Utána Párisban négy éven át, nagyrészt a Sorbonne-on esztétikai, történeti és humanista tanulmányokat végzett, majd hosszabb tanulmányút során bejárta Európát, volt Kisázsiában és Északamerikában is. Bírói pályára készült, de kinevezése után rövide­sen otthagyta a bíróságot és mun­kásságát azóta egészen az irodalom­nak, a politikának és a társadalmi tevékenységnek szentelte. 1891-ben volt az, amikor Justh Zsigmonddal találkozva, mélyebb barátság fejlő­dött ki köztük s döntő lett pályáját illetőleg. Markáns, elegáns alakját, közszeretetben álló egyéniségét ott láttuk az íróvilágban, a politika te­rén, a hazafias mozgalmak élén ép­­penúgy, mint a hozzánk látogató külföldiek körében, számos külföldi útján, ahol csodálatos nyelvtudásá­val (hét nyelven beszélt és szóno­kolt), a magyar ügynek mindenkor nagy szolgálatot tett. E helyen főkép írói munkásságára mutatunk rá. 48

Next