Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)
1937 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
saság elnöke, a Gyöngyösi István Társaság elnöksége, Gálos Rezső a győri Kisfaludy Kör elnöke, a Pápai Jókai Kör elnöksége, a szolnoki Verseghy Kör elnöksége, Zoltán János a Kiskőrösi Petőfi Kör elnöke, a M. Athletikai Club elnöksége, az Orsz. Polgárisk. Tanáregyesület elnöksége, a Singer és Wolfner iroda intézet elnöksége, Kristóf György és Gyulai Farkas levelező tagok Kolozsvárról, Jarventaus Arvi kültag Finnországból, Franco Vellani Dionisi kültag Bécsből, Kemény György kültag Detroitból. Mikor Pekár Gyula végső óráihoz közeledett, a haláltusa jelentkező küzdelmében még egyszer felült ágyán, fölállott s menni akart. — Megyek — mondotta — Csabához megyek. Meg kell írnom ... A daliás test utolsó reflexe, a daliás lélek utolsó szava volt ez. Az utóbbi hónapokban eszményeinek minden ereje és szépsége a Csaba élő nevében, el nem múló alakjában forrt eggyé. S pár óra múlva lelke már ott szállt Csaba vitézei közt, akik visszatérnek. PEKÁR GYULA ÍRÓI PÁLYAFUTÁSA Egyenes folytatása volt Jókai romantikus pályafutásának, írja nekrológjában az egyik lap és mondotta Császár Elemér is a ravatal előtt, meleg és mélyen járó búcsúbeszédében. Elsősorban a magyar múlt színes emlékei, regényes hősei felé fordult szerető figyelemmel, s bár szép sikerei voltak a színpadon is, elsősorban regényíró volt, született elbeszélő és mesemondó, aki színes képzelete szárnyán valósággal magával ragadta olvasóit. Ritka tudása, széleskörű ismeretei folytán minden regénye valóságos kortörténelmi tanulmány is volt. De nemcsak mint író és poéta, mint a Petőfi-társaság elnöke is fontos szerepet töltött be a nemzeti irodalom fejlesztése terén. Pekár Gyula 1867 november 8-án született Debrecenben. Atyja Pekár Imre, kiváló tudós és közgazdász volt, akit az általa feltalált pekározásnak nevezett lisztvizsgáló eljárásáért az Akadémia tiszteleti tagjává választott. Pekár Gyula a középiskoláit Debrecenben és Budapesten, részben Amerikában, Bostonban végezte el. A bécsi, majd a budapesti egyetem hallgatója volt s az utóbbin szerezte meg jogi doktori oklevelét. Utána Párisban négy éven át, nagyrészt a Sorbonne-on esztétikai, történeti és humanista tanulmányokat végzett, majd hosszabb tanulmányút során bejárta Európát, volt Kisázsiában és Északamerikában is. Bírói pályára készült, de kinevezése után rövidesen otthagyta a bíróságot és munkásságát azóta egészen az irodalomnak, a politikának és a társadalmi tevékenységnek szentelte. 1891-ben volt az, amikor Justh Zsigmonddal találkozva, mélyebb barátság fejlődött ki köztük s döntő lett pályáját illetőleg. Markáns, elegáns alakját, közszeretetben álló egyéniségét ott láttuk az íróvilágban, a politika terén, a hazafias mozgalmak élén éppenúgy, mint a hozzánk látogató külföldiek körében, számos külföldi útján, ahol csodálatos nyelvtudásával (hét nyelven beszélt és szónokolt), a magyar ügynek mindenkor nagy szolgálatot tett. E helyen főkép írói munkásságára mutatunk rá. 48