Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)
1938 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
A PETŐFI-TÁRSASÁG ÉLETE A PETŐFI-KULTUSZ. Most van századik évfordulója, hogy Petőfi megírta első fennmaradt versét: Búcsúzás 1838-ik évben, Aszódon, ahol három évi tanulás után elbúcsúzik a vizsgálatokon az ottani latin iskolától. Ez a kitüntetés mindenkor a legfelsőbb osztály legjobb tanulóját érte, aki a professzortól írt valedictiót az ünnepi közönség előtt elmondhatta. Ez egyszer kivétel történt a rendes eljárás alól, a búcsúzó verset nem a tanár, hanem a tanuló írta meg s így Petőfi Sándor az 1837—38. iskolaév végén a magaírta verset szavalta el. Abból, hogy a fiatal Korén István tanár a tizenötéves Petrovics Sándort bízta meg a vers megírásával is, azt kell következtetnünk, hogy Petőfi már megelőzőleg is verselgetett. Erről azonban fennmaradt adatok nem tanúskodnak. Ferenczi Zoltán azt mondja, hogy Petőfinek ez az egyetlen verse, mely aszódi tanulókorából ránk maradt. 54 soros hexameterje mindenesetre tanúságot tesz a költő e korbeli érettségéről. Nemcsak hexameterei folynak könnyen, világos kompozíció is van az elrendezésben, amidőn előbb Ovidiustól, Nepostól búcsúzik, majd az aszódi ev. egyház felügyelőjétől, báró Podmaniczky Lajostól, az ünnepi hallgatóságtól, a tanártól s végre tanulótársaitól A zsenge korú elmének helyes megítélése ez és jele az ifjú tervszerű, tiszta gondolkozásának. Mindenesetre a legérdekesebb és legnagyobb költőpályák egyikének kiindulópontja s mi megindultan képzeljük el a serdülő diákot, barna hajával, sovány, de nyúlánk alakjával s halljuk hangjának bátor csendülését, mert mi már azt is tudjuk, hogy ezeknek az első igéknek milyen csodálatos isteni folytatása lett. Szabadságharcunk Tyrteusának lobogó alakja és harctéri eltűnése körül a legendáknak egész sorozata tovább szövődik még ma is a népképzeletben. Gyökössy Endre tagtársunk a minap is kapott egy versmásolatot, mely az Amerikában 1850- ben megjelent, Magyar Száműzöttek Lapja hasábjain jelent volna meg- A vers felköszöntésképen van írva Ferenc József névnapjára, tele átkozódó kifejezéssel, melyekből azonban hiányzik a poézis őfelsége. Ez magában is elegendő bizonyíték arra, hogy nem Petőfitől való. Gyenge utánzat, még misztifikációnak se jó. Ugyancsak ő juttatta hozzánk a biharmegyei Komádiban, Csizmadia Sándor főjegyző szerkesztésében megjelenő Attila c. havi lap áprilisi számát; egyik cikkében Barátosi Lénárt Lajos tagadásba veszi Petőfi fehéregyházai elestét s „becsületszóval megpecsételi“ következő állítását: 1911—13. közt egy A. O. Geck nevű svájci régésszel Ázsiát kutatva a Behring-szoros felé közeledtek s a Szligir folyó mentén egy jakut falura bukkantak, ahol csodálatosképpen magyarul beszéltek a bennlakók. Ér