Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 8. (1942-1942)
1942 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
a házaspár. A búcsú zenélje, amely kvartetté bővül, beleszövöm a teljesen megzenésített «Szeptember végén»-t, valamint a híres mottót: «Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem...» Egymásra halmozom a szép szerelmes verseket, a «Minek nevezzelek?» című, mint duett kezdődik és az ismétléseknél a kórus veszi át és zengi tovább az éneket, aztán felzeng a «Hull a levél a virágról». A búcsú képét a város főterén felviharzó toborzó ellenképe egészíti ki. Az utolsó kép a segesvári csata után ugyancsak Tordán történik. Júlia várja Petőfit. Egressy Gábor, mint bujdosó katona, hozza a szomorú hírt. A zenekarban felidéződik a Petőfivel eltöltött évek emléke, majd Petőfi szerelmi dala. Júlia összerogy s ezzel zárul a kép. — Petőfi alakja annyira köztudatban él, minden magyar embernek szinte lelki tartozéka, hogy úgy érzem, nem végeztem haszontalan munkát, amikor ezt az életet bátor voltam felidézni színpadon és zeneileg is megkíséreltem portrét adni róla, akinek minden verssora megannyi színtiszta muzsika. A bemutató elé nagy várakozással néz nemcsak a magyar zenekedvelő és operalátogató közönség, hanem Petőfi költészetének minden igaz híve is. Petőfi emlékének, egykori jelenvalóságának utolsó magyar tanúja költözött el az élők sorából Kolozsvárott január 8-án. Ekkor halt meg ott 112 éves korában Jób Ferenc, Magyarország legöregebb embere, aki mint 18 éves fiatal honvéd Petőfi Sándor fegyvertársa volt a legendás Bem-apó hadseregében. Jób Ferenc, aki együtt katonáskodott a költővel s utolsó tagja volt annak a nemzedéknek, amely a nagy időket megérte és túlélte, haláláig megőrizte a 48-as honvédruhát, amelyben végigharcolta a szabadságharcot s január 11-én temették el ebben az atillában Kolozsváron. A Szabadság c. hetilapban Rexa Dezső, a magyar irodalmi múlt igen ügyeskezű búvárlója, Petőfi ismeretlen költeménye címmel cikket írt. Ebben a cikkben bejelenti, hogy nemrégiben egy lemásolt költeményeket tartalmazó füzetben rábukkant Petőfinek Rokkadal című költeményére. A múlt század derekán divat volt lemásolni a költők verseit. Ilyen versmásoló volt Horváth Ignác is, aki 1904 májusában halt meg, s aki Dalfüzér című füzetében több költő verseit másolta lel. Ebben a füzetben található a Rokkadal is, amely alatt azonban nincs ott a költő nevének jegyzése. Rexa Dezső szerint Horváth Ignác Petőfi pápai diáktársa volt s a református főiskola önképzőkörének pénztárosa. Dalfüzér című versmásoló kötete 225 lapból áll. A Petőfinek tulajdonított Rokkadal keletkezési ideje Rexa Dezső szerint a debreceni napokra esik, 1844 január elejére. Debrecenre utal — Rexa szerint — a versben levő célzás is Boka cigányprímásra, aki (Boka Samu) a 40-es években Debrecenben játszott. A vers játszian könnyű hangja azonban ellenmond a debreceni napok keserű hangulatának s éppen azért a kérdést még irodalomtörténészeknek is meg kell vizsgálniok. Rexa Dezső szerint a vers azért maradhatott ki Petőfinek 1844-ben megjelent első versfüzetéből, mert a költő amúgy is legalább 15 verset kihagyott. A költemény egyébként így hangzik: Föl leányok, pántlikázott A guzsaly, Hadd élh el a víg beszéd közt Rokkadal. A dal árján fölhevíti az Ifjú szív; A dal árja — nyájas, édes kedvre hív. Föl leányok, a guzsalyra Szőke szöszt! Nekem is jut tán egy, annyi Szőke közt!