Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 8. (1942-1942)
1942 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
Vagy ha szőke rozmaringom Nem virul, Kertemben egy tubarózsa Csak kinti. Barna lányka! nem taszítsz el. Ugye, nem? Nemül veszlek, áldjon akként Istenem! így segéljen! Úgy szeretlek. Mint anyád, aki eső forró estik fái Adta rád. Volna ajkam lángban égő. Mint tiéd. Rég azóta édességit Érezned. De mi elmúlt, nem maradt el. Jól vigyázz! Sorba vagy, már szomszédodban Ég a ház! . . . Itt az orsód, örömömre Ele élt, Egy pár csókért tőlem visszaveheted. Nincs menekvés! most csókolj meg. Vagy soha. — Bánatomba , hogy ne legyek Katona, így most már rendin van újra A dolog! Hidd, anyád belőle tudni Mit se fog. Eöl, hadd zengjen a kedélyes Rokkadal. S rokkadal közt hosszan nyúljon A fonal. Igy is a farkak kezében Kurta az, Tél s viharral fog közt benne A tavasz. Hangszerével sutban ül már A cigány, Tánc az élet! Tóméra hát föl Minden lány! Édes Bokám! — húzd el azt a Nemzetit! Toldin, francaise, vagy keringő Nem megyt, Szittyiából költözött ki ősapám, Ilon szerelmét örökségül Hagyta rám. Nemzetit húzz! gyűlölöm az Idegent, ami a magyarra annyi Alszínt kent. Ujjaid között a húr, ha Zeng, és eped, Azt tudom, a szívem mindjárt Megreped. Tubarózsám egy nótára Jer velem. Forduljunk vagy kettőt csinos Csöndesen. Úgy segéllyen! Oly könnyű vagy, Mint a nád! Hozzám i lez, éppen hozzám Mért azt vád. Szívem rózsám. Valld meg, ugye. Hogy szeretsz? S ha végigütik úgy akarja. Nem letesz. Akkor járunk még egyszer egy Nemzetit, lelkesedve, csinosan, mint Éppen itt. Addig is, míg eleendesz, Vigadjunk! Úgy is mi egy víg, kedélyes Nép vagyunk. A vers lejtése és ritmusa kétségkívül Petőfi-szerű, de egyes sorokban bántó zökkenők Vannak. Olyan szavak is fordulnak elő benne, amelyek egészen modernek s éppen ezért a Petőfi-Társaság ennek az állítólagos Petőfi- versnek kérdését szakavatott irodalomtörténészek elé bocsátja. Vizsgálják meg ők a költemény egész külső és belső szerkezetét s mondják ki a döntő szót, vájjon valódi Petőfi-verssel állunk-e szemben, vagy pedig jóindulatú utánérzéssel, amelyre nem egy példa van a magyar irodalom aranykorából. Sokkal értékesebb bizonysága a Petőfi-kultusznak az, hogy a Franklin - Társulat kiadásában a karácsonyi könyvpiacra megjelentek Petőfi Sándor öszszes művei. A Franklin-Társulat bibliapapíron már kiadta Vörösmarty és Arany összes művéit s most ezt a klaszszikus sorozatot teljessé teszi Petőfi