Pszichológia 27. (2007)

2007 / 3. szám - TANULMÁNYOK - FÜLÖP MÁRTA - BERKICS MIHÁLY: A győzelemmel és a vesztéssel való megküzdés mintázatai serdülőkorban

kompetens volt. Az illető ekkor helyre tudja állítani a jó kapcsolatot a riválissal. A vesztes egészséges feldolgozása az „új tevékenységek keresése”, amikor a vesztes talpra áll, új területeket és új alternatívákat keres, és azokon igyekszik győzelemre szert tenni. Patológiás helyzet akkor áll elő, ha a vesztes nem tud győzni, viszont nem is fogadja el a vesztést. Price és munkatársai (1994) a depresszió társas versengés hi­potézisében foglalták ezt össze. Price hasonlóságot tételezett a depressziós betegek és azok között az állatok között, amelyek veszítenek a hierarchiában betöltött helyért folyó harcban, és alárendelt társas helyzetbe kényszerülnek. Depresszió akkor alakul ki, ha a vesztes nem tudja folytatni a küzdelmet, kénytelen megadni magát, de állan­dó frusztrált érzés marad benne, nem fogadja el a helyzetet mint realitást, és nem tud elszakadni az eredeti céltól. A hangulatzavar és depresszió alapja az, ha az egyén to­vábbra is harcra kész, bár nincs esélye a győzelemre. Ezzel szemben a vesztés elfoga­dásával a depresszió és a további felesleges küzdelem elkerülhető. Nagyon lényeges tehát, hogy a vesztes önmagában nem romboló élmény; hatása attól függ, hogy mi­ként kezeljük, hogyan dolgozzuk fel. Sloman és Gilbert (2000) azt is vizsgálják, hogy milyen stratégiák teszik lehetővé a vesztes számára azt, hogy eldöntse, mikor kell tovább próbálkozni, és mikor kell elfo­gadni a vesztes elkerülhetetlenségét és a viselkedést ahhoz igazítani. Amikor valaki nyilvánvalóan nem tud győzni, akkor a további küzdelem nem adaptív, mert a vesztes nagyon sok energiát veszít, és még meg is sérülhet. Néha jobb elmenekülni vagy a ri­válist szövetségessé tenni. A győzelem és vesztés feldolgozását befolyásoló tényezők A vesztés elfogadásában a versengéssel elnyerni kívánt erőforrás értéke, vagyis a cél fontossága az egyik legfontosabb befolyásoló tényező (Sloman, 2000). Minél nagyobb fontosságú dolgot veszítettünk el, minél nagyobbak a praktikus következmények, an­nál nagyobb a vesztés jelentősége is. Még akkor is, ha az áhított erőforrás örökre elve­szett. A feldolgozást megkönnyíti, ha az illetőnek rendelkezésére áll más lehetőség is. Nehéz elfogadni a vesztést akkor is, ha a vesztes nem tud eltávolodni, hanem kénytelen benne maradni abban a miliőben, kontextusban, amelyben a vesztés történt. Gilbert és Allan (1998) azt találták, hogy a csapdaérzés, az, hogy az illető nem képes kikerülni a kapcsolatból, erősen korrelál a depresszióval. A vesztés hatása attól is függ, hogy mi­lyen gyakorisággal éli azt meg az egyén. A vesztés lehet motiváló, ha nem gyakran tör­ténik, de ha valaki mindig vesztes, akkor az a motivációt csökkenti (Dweck, Elliott, 1984). Fontos szerepe van a győzelem és vesztés értékelésében és feldolgozásában az előre elgondolt esélyeknek. A társas összehasonlítás teszi lehetővé, hogy a versengő fe­lek megítéljék, érdemes-e valamilyen versengésbe belekezdeni, van-e esély a győze­lemre. Ezt a kiértékelést általában nagyon gyorsan, gyakran első látásra végezzük el (Kalma, 1991). Trosvold és munkatársai (2003) szerint a konstruktív versengés egyik is­mérve, hogy a felek egymáshoz közel hasonlónak ítélik a győzelmi esélyeiket.

Next