Regnum - Egyháztörténeti évkönyv 5. (1942-1943)

Ember Győző: A helytartótanács egyházügyi bizottságának kialakulása

1587—1596 Fejérkőy István nyitrai püspök, majd esztergomi érsek, 1596—1608 Szuhay István váci, majd egri püspök.­ Minthogy az ország három legfontosabb hatóságának, a helytartóságnak, kancelláriának és kamarának vezetői a király meghívására időnként összeülő úgynevezett magyar tanácsban is döntő szerepet játszottak, a főpapság befolyása a XVI. szá­zad folyamán itt is akadálytalanul érvényesülhetett. Az egyházi főnemesség államkormányzati és közigazga­tási érvényesülésének Bocskay István korában a protestáns köznemesség hatalomrajutása vetett véget. Bocskaynak a bécsi békében, amit 1608-ban a koronázás előtt és után hozott tör­vények szentesítettek, sikerült kivívnia, hogy a nádori méltó­ságot újra betöltötték, s ettől kezdve, minthogy a nádor egyben helytartó is volt, a magyar uralkodót az országban világi, oly­kor protestáns helytartók képviselték. Szelepcsényi György esztergomi érsek személyében egyetlenegyszer került újra főpap a helytartói székbe. 1670 és 1681 között, amikor Wes­selényi Ferenc halála után a nádorságot nem töltötték be, az alkotmányt 1673-ban felfüggesztették, az ország élére idegen kormányzót állítottak, aki mögött a helytartó háttérbe szorult. Bocskay viharos országgyűlései a főpap-kancellárok fejét nem követelték, annál nagyobb gyűlölettel fordultak a két magyarországi kamara, a pozsonyi és a szepesi hivatalok püspök-elnökei ellen. Azt ugyan nem tudták elérni, hogy a király a kamarákat megszüntesse és a Mohács előtti kincstar­tóságot visszaállítsa, annyit azonban kivívtak, hogy a XVII. században a magyar kamara elnökei, Kollonich Lipót bécsúj­helyi püspök kivételével, aki 1671 és 1684 között töltötte be ezt a tisztséget, mind világiak lettek. A nádorság felújításával és a kamaraelnökség világi kezekbe kerülésével az országbárók befolyása a főpapokkal szemben a királyi magyar tanácsban is megnövekedett, amit azonban a kancellárok és az esztergomi érsekek személyes érvényesülése nagy mértékben ellensúlyozott. Érdekes jelenség, hogy a katolikus megújhodás Magyar­­országon a XVII. század elején éppen akkor kezdődött, ami­kor a protestáns köznemességnek a főpapságot az államkor­mányzat igen fontos területeiről sikerült kiszorítania. A pro­testáns többségű országgyűlések azzal, hogy a katolikus Egy­ház vezetőinek válláról a világi természetű feladatok jelentés 1 A közölt névsorokat az Orsz. Lvt. kamarai levéltárában őrzött Liber Dignit. Saec. c. kéziratos könyvből vettem.

Next