Regnum - Egyháztörténeti évkönyv 5. (1942-1943)
Ember Győző: A helytartótanács egyházügyi bizottságának kialakulása
kény részét levették, akaratlanul is a katolicizmus újraélededését szolgálták, lehetővé tévén, hogy az érsekek és püspökök egyházuk ügyeivel többet foglalkozhassanak, mint az állami közigazgatás kérdéseivel. A főpapság távozásával ,a közigazgatás mezejéről hátrány a katolicizmusra azért nem származott, mert az egyházi főrendiség a XVI. század folyamán, amikor a kormányhatalmat szilárdan kezében tartotta, a protestentantizmus terjedésének megakadályozására, az Egyház belső megerősítésére és újjászervezésére úgyszólván semmit sem cselekedett. Végignézve azokat a királyi utasításokat, amelyeket e században a királyi helytartók és kamarák, tehát a legfontosabb országos hatóságok kaptak, azt kell megállapítanunk, hogy a katolicizmus támogatásáról és védelmezéséről csak ritkán és nagy általánosságban történt említés bennük. A helytartók olyan egyházi javakat, amelyeken sem a király, sem a főpapok kegyúri jogokat nem gyakoroltak, saját hatáskörükön belül adományozhattak, ezzel azonban az Egyház belső életére semmilyen befolyást sem gyakoroltak.2 Nádasdy Tamás nádor 1554-i helytartói utasítása ugyan feladatául jelölte meg, hogy az Egyházat és az egyházi személyek jogait mindenkivel szemben megvédelmezze, de részletesebb útmutatást erre nézve nem adott, úgyhogy e rendelkezés gyakorlati jelentőségében joggal kételkedhetünk." Nem tulajdoníthatunk nagy fontosságot az 1549-i és 1550-i helytartói utasítások ama pontjainak sem, amelyek a protestánsokat a helytartói tanácsból kizárták, már csak azért sem, mert ez a 2 L. Thurzó Elek országbíró 1582-i, Várday Pál esztergomi érsek 1542-i, Ujlaky Ferenc győri püspök 1550-i, Nádasdy Tamás nádor 1554-i helytartói utasítását. R. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd Korában. Bp. 1908. 344, 360, 395, 408. 1. * U. o. 407. 1. 4 Et cum imprimis curae nobis sit, ut per eos consiliarios res et privatae nostrae et regni publicae tractentur, qui tum observatione rectae nostrae religionis commendentur, turn veterum orthodoxorum doctorum ecclesiae catholicae doctrinain et sententiam sequantur, non eos, qui ab unione ecclesiae sacrosanctae seiuncti diversas sectas ab aliquot iam annis introduxerunt; ideo volumus, ut tales, si qui nunc forent (quod non credimus) vel futuri essent consiliarii nostri, prius admoneantur, ut resipiscant, quod si non fecerint, postea in consilium nostrum non admittantur, ne, dum divina dementia de rebus nostris et regni bene et recte consuli velimus, concitata Dei indignatione ob reprobrarum seetarum professores consilia consiliariorum nostrorum vana reddantur et iram potius, quam clementiam Dei in nos et populum provocemus. U. o. 377—378. 1.