Regnum - Egyháztörténeti évkönyv 5. (1942-1943)

Ember Győző: A helytartótanács egyházügyi bizottságának kialakulása

tanács a XVI. század második felétől kezdve egészen 1724-ben történt újjászervezéséig nem működött. A török hódoltság idején legjelentősebb szerepet játszó két magyar kormányhatóságnak, a pozsonyi és szepesi kama­rának adott királyi utasítások a vallás kérdését rendszerint csak a megüresedett egyházi javakkal kapcsolatban érintették. A magyar király főkegyúri joga alapján nemcsak a főpapi méltóságok betöltésénél érvényesítette befolyását, hanem, mi­ként azt Werbőczy István a Hármaskönyv első részének 10. címében kifejtette, a szent korona jogán a megüresedett egy­házi javakat, amelyek a magvukszakadt nemesi családok bir­tokaihoz hasonlóan a szent koronára háramlottak, örökölte is, s jövedelmüket mindaddig élvezte, amíg az illető egyházi szék üresen állott. Az államhatalommal való eme kapcsolatának az Egyház inkább kárát látta, mint hasznát. Haszna belőle csak annyiban volt, hogy a király a rendelkezésére álló kormány­hatóságok, a magyarországi kamarák révén az egyházi java­kat nyilvántartotta és megakadályozta, hogy a főpapok azo­kat elidegenítsék. Nagy kára származott azonban abból, hogy az uralkodók a főpapi székeket hosszú ideig betöltetlenül hagyták, mert így azok jövedelmét egyéb, főleg hadi célokra fordíthatták. Az ország két leggazdagabb egyházmegyéje az esztergomi érsekség és az egri püspökség volt. Tanulságos megfigyelni, hogy ez a két méltóság a XVI. és XVII. század­ban mennyi ideig maradt betöltetlen. Esztergomi érsekség Egri püspökség 1550—1552, 1574—1595, 1602—1606, 1536, 1544—1547, 1556, 1570—1571, 1587—1595, 1608—1615. A sedisvacantia idején az egyházi javak kamarai igazga­tás alá kerültek, jövedelmükről a király rendelkezett. Jellemző, hogy pontos összeírásukat és gondos kezelésüket a kamarák lelkére kötvén, a XVI. század folyamán egyetlen szóval sem említette, hogy legalább egy részüket vallási célokra fordít­sák. A katolikus Egyház védelmével a XVI. századi kamarai utasításokban csak egy esetben találkozunk, a szepesi kamara 1571-i utasításának abban a pontjában, amely megtiltotta, hogy 8­ 8 Orsz. Lvt. Kam. It. Liber Dignit. Eccl.

Next